A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban

A vöröshagyma Közép- és Délnyugat-Ázsiából ered, s a Kr. u. 5-6. században Európa termesztett növénye. Hazai előfordulásáról az első írott források Lippay János nevéhez kötődnek. Jelentőségét a makói termesztő táj kialakulása alapozta meg, amelynek gyökerei visszanyúlnak a 18. század elejére. (BALÁZS 1994. 601.) Noha nem szerzett akkora hírnevet mint a makói, mégis számottevő a bácskai, a dunavecsei, a kecskemét-nagykőrösi, a gyulai, a csanádi, a nyírségi és a soproni termesztő táj. (SURÁNYI 1985. 232.) Néprajzi szempontból figyelmet érdemel elsősorban a makói, az észak-moldvai és a bukovinai paraszti hagymatermesztés, s ide sorolható a derecskéi is, hiszen „...a 18. század közepén már folytattak piacozó hagyma- és zöldségtermesztést... (...) ...a paraszti árutermelésben a 18. század második felében szerepe van a derecskéi hagymának, amelyet a 19. század elején már szántóföldön is termelnek.

18 Ami a hagymakultúra termesztés-technikáját illeti, a paraszti gazdálkodás lassan változott, őrizve az évszázados hagyományokat. Amint Varga Gy. megállapítja:

19 „A korszerű hideg-, melegágyas, öntözéses termelésnek itt a nyomát sem találjuk, s mint láttuk még a soros művelés is csak az 1930-as években jelent meg, de mire általánosan elterjedt volna, már a hagymatermesztés egész hagyománya elsorvadt." E sajátos növénykultúra korszaka a Hajdúságban az 1950-es évekre lezárult, legjobb esetben a házi-kerti művelésben él tovább. Ami a termesztés fogásait illeti, a legszembetűnőbb derecskéi ismérv mindhárom növénynél (hagyma, sárgarépa, petrezselyem), de főként a vöröshagymánál, hogy a makóitól eltérően, nincs dughagyma termesztés, illetve csak korai zöldhagyma előállítására, vagy piaci eladásra szánva, hanem csak magról szaporítják. Mint kétéves növény, felmagzás elkerülése, valamint minőségének megőrzése érdekében az első éves növedéket a következő évben elültetve a második gyomláláskor magszárát (bördő) letörték vagy a kemence melletti sutban a tél során szikkasztották, elkerülve a tavaszi kiültetés utáni fölmagzást. (VARGA 1975. 267-68.) A derecskéi hagyma- és zöldségtermesztésnek kiterjedt piaci körzete volt, s nagyban hozzájárult Debrecen ellátásához. (Ua., 271-72.) A termesztett fajtákról megbízható adat nem áll rendelkezésünkre. Varga Gy. szerint:

20 „Itt általában a kerek vagy hosszúkás alakú vereshagymát, az ún. csúcsos hagymát kedvelték. Mivel kiterjedt piaca volt a makói hagymának, így eljutott Debrecenbe is. (JESZENSZKY 1995. 219.) Valószínű, hogy a derecskéi tájfajta kialakításában is részt vett, bár megbízható források egyelőre nincsenek, de annyi bizonyos, hogy a táj fajtának több „őse" volt, s paraszti nemesítéssel formálódott. Bászel Elek (BÁSZEL 1924. 17.) a 20. század elején nagyszámú fajtát ajánlott termesztésre: a lapos-kerek alakúak közül a braunschweigit (fekete-vörös), a hollandit (kénsárga), az ulmit (piros); a gömbölyűekből az erfurtit, a makóit, s a zittaui változatokat; a hosszúkás alakúakból az ovális (Rozsnyai) makóit, a wethersfieldit (sötétvörös) stb. Úgy tűnik, hogy Debrecen városellátó övezetében nem folyt kiterjedt fokhagyma-termesztés, mert már a múlt században is Sarkad (ZELIZY 1882. 639.) környékéről szállították e zöldségfélét. 18 VARGA GY. (1975): 260-61. A 19. század utolsó harmadában a derecskéi zöldségkultúráról említést tesz HETÉNYI KOVÁCS JÁNOS is: „... murkot (sárgarépát),petrezselymet, vereshagymát... Derecske bőven termeszti, olcsón adja..." Lásd: ZELIZY D. szerk. (1882): 639. 19 Ua.: 270., lásd még: SOMOS A. (1983): 485.: Noha termesztése bővült Hajdú-Bihar megyében, Derecske önálló termesztő tájként már nem szerepel. 20 VARGA GY. (1975): 268.: A makói körzetben termesztették az Erdei-féle változatot, amely egy kisebb méretű, vállas alakú volt. A Rozsnyat-féle típus nyugati fajta hatására alakult ki. A Böde-fé\e változat egy átmeneti forma. Lásd: JESZENSZKY Á. (1995): 219. A századforduló táján a makói vöröshagyma már tájfajtaként jelenik meg. Kialakulását számos, odakerült fajtának köszönheti, amelyeknek egyike pl. a Zita hagyma (valószínű a Zittaui fajta egyik korai változata) volt. Az 1895-ös makói vöröshagyma ábrázolás az ún. leánycsöcsü formát követi. Lásd: TÓTH F. (1998): 41-42. 127