A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

A Regensburgba bevonult Simon József alhadnagyot rábeszélték ott tartózkodó huszártiszttársai, hogy a főleg lengyel ulánusok éléről térjen vissza magyar huszárok élére. A vitézsége alapján már jól ismert hősünknek az akkortájt szokásos módon előléptetést is ígértek. Ez valóban bekövetkezett, miután alakulatában viselt rangját visszaadta, és 1800. december 29-én a szintén bajorországi Reichenschwammba beérkezett, ott átvehette a már december 14-én odaítélt ó.(Blankenstein) huszárezredbeli főhadnagyi rangját és ezzel járó beosztását.

44 A távozott számára korábbi elöljárói meleg hangú elismerő bizonyítványokat állítottak ki.

45 Addigra azonban újra békekötésre került sor. Hősünket új alakulatával Csehországba vonták vissza, előbb Reichstadtba, majd Kunersdorfba, végül a Prága melletti Melnikbe. Onnan gyakran belovagolt a cseh fővárosba, és ezáltal módja nyílt, hogy még nagyobbat lendítsen sorsán.

46 Miután a fő- és törzstisztek, továbbá tábornokok számára még 1757-ben alapított katonai kitüntetés elnyerésének egyrészt az adományozás iránti személyes kérelem, továbbá „szabad elhatározásból" végrehajtott, a fegyveres küzdelmet lényegesen sikerre vivő, elöljárók és bajtársak részéről tanúsított, kimagasló hőstett volt az előfeltétele, ezirányú lépéseket tett. Bizonyára joggal bántotta hiúságát, hogy saját mulasztásából nem volt az utolsó háborúban kitüntetett hetvenöt fő közt. Mód volt azonban később kezdeményezett és igazolt eljárásra is, így tiszttársai segítségével hősi helytállásáról bizonyítványt kért és kapott egy sor, azóta tábornokságra emelt volt tiszttársától és másoktól. Ezek a ma is rendkívül tanulságos tanúsítványok és az azokat felvezető felségkérelem 1802. március 17-i benyújtása alapján már az év május 6-án az ez alkalommal nevét megváltoztató nemes Simonyi József huszár-főhadnagy 1796-os, 1799-es és 1800-as felsorolt hőstettei alapján elnyerte a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét, azt a kitüntetést, amelyet a kortársak, de még az utókorból visszatekintők is a katonai erények legszebb elismerésének tartottak.

47 A továbbra is Csehországban állomásozó hősünk ezután azonnal megtehette a következő lehetséges lépést, e magas kitüntetése alapján ugyanis jogosulttá vált a bárói méltóságra emelésre. Újabb előírásos kérvényezése és a kiállítási taksa befizetése után vette át a II. Ferenc császár (I. Ferencként magyar király) nevében 1804. április 21-én kiállított oklevelet, amely tanúsítja: „ Ha tehát Mi nemesi jó erkölcsét, jóságos cselekedett, okosságát, hűségét és más szép tulajdonságait, melyekkel Mi Nékünk a Mi kedves és hűséges hívünk, vitézvári Simonyi József Blankenstein Huszár Regement-béli Főhadnagy felruháztatva mondatik, sőt dicsértetik, kegyelmesen megtekintjük, különösen pedig minekutána megfontoltuk, hogy ö az utolsó francia háborúban minden alkalmatosságokban és esetekben a maga hadi mesterségét, alkalmatos voltát és vitézségét kinyilatkoztatta, (...) amelyekért ő már a Katonai Mária Theresia Vitéz Rendjével megajándékoztatni érdemesnek találtatott, (...) úgy Királyi és Hercegi teljes hatalmunkból nevezett vitézvári Simonyi Józsefet minden tőle származandó maradékit és maradékinak maradékit, mindkét nemen levőket, (...) Bárói és Bárónői Karba, Becsületbe és Sorsba, 44 KA, Grundbuchblatt, N. B.: Akkoriban egyszerű hadnagyi rang nem volt, az alhadnagyot soron főhadnaggyá léptették elő. 43 KA, MTO, számozatlan melléklet: Klenau gróf altábornagy , Wallmoden gróf ezredes és négy ulánustiszt: Attestat, Prag, 1802. márc. 3., OL, Ludwig Graf Wallmoden ezredes: Zeugnis, Wien, 1802. jan. 12. 46 NAGY Géza, 354. 47 KA, MTO, S-220/1, továbbá számozatlan melléklet: Prohászka ezredparancsnok ajánlólevele, Gabel, 1801. nov. 21., továbbá igazolása, Brandeis, 1802. márc, 17., Wartensleben gróf őrnagy és nemes Medvey őrnagy: Zeugnis, Reichstadt, 1801. nov. 21., Barbaczy József vezérőrnagy: Zeugnis, Pozsony, 1802. jan. 12., Michael Freihen Kienmayer lovassági tábornok: Zeugnis, Wien, 1802. ápr. 22., vö.: HIRTENFELD, I. k. 738. 189