A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

minden örökös Királyi Országunkban, Hercegségeinkben és Tartományainkban kegyelmesen felemelni akarjuk." A kezdetben a Habsburg-birodalom királyságaiban és tartományaiban, majd a külön kérelmezésre bekövetkezett kiterjesztést követően a Magyar Királyságban is joghatályos magas méltóságra emelést

49 követően nem maradt el a katonai rangbéli előlépés sem, még 1804. szeptember 1jével időközben Vorarlbergbe áthelyezett alakulatában másodkapitánnyá léptették elő vitézvári Simonyi József bárót, akit élete addigi harmincnégy évében Simon József néven ismertek.

50 Új nevével és új rangjában vonult el 1805-ben, amikor újabb franciaellenes háború kezdődött, a hadszíntérre. A Bregenz térségében történt gyülekezés idején, már az év szeptember 1-én, újabb elismerésként, elsőkapitánnyá léptették elő és átvehette az egyik svadron parancsnokságát.

51 Ennek élén hamarosan Württembergbe kellett előrenyomulnia. Miután a jelentősebb harccselekmények késtek, október 19-én maga indult előőrsi szolgálatba Biberach irányában, majd egyedül felderítésre, amikor egy strázsamester vezette, tizenkét fős francia őrjáratba nem ütközött. Akkor egyedül feltartóztatta ezeket, majd beérkező legényeivel mind elfogta őket. Miközben a császárikirályi főerők Ulmnál körülzárva, a kapitulációra készültek, továbbra is a Bodeni tó mellett portyázva, Tettnangnál értesült egy francia előőrs mozgásáról. Újra azonnal tettrekészen, eléje vonult Memmingen elé, ahol három tisztjével és negyvenöt legényével minden veszteség nélkül elfogta az ugyanilyen létszámú, éppen letáborozott francia svadront.

52 A főhadiszállásra továbbküldött hadifoglyokat Jellasics Ferenc báró altábornagy hősünkhöz intézett levéllel köszönte meg, a következő szavakkal kezdve: „ Tudom, kedves Simonyim, hogy Ön a hadsereg valamennyi tisztjei közt a legbátrabbak közé tartozik. "

53 Eközben azonban Napóleon nemcsak Ulm birtokába jutott, hanem ő maga november 15-én egyenesen Bécset foglalta el. A beérkezett hírek alapján a 6. (Blankenstein) huszárezred vezetése, az ellenségen átvágva, Csehországba igyekezett visszajutni. Elővédet a Simonyi-svadron alkotott, amely Eilingen és Ulm között átkelt a Dunán, majd Blaubeurentől Nördlingenig württembergi felségterületen, azután a semleges porosz Anspachon, majd Nürnbergen és Bayreuthon át immár bajor felségterületen nyomult előre a cseh határszéli Éger (Cheb) városig. Útközben, bár maga a menet is jelentős teljesítmény volt, még egy újabb hőstettre is mód nyílt. Még Nördlingen térségében értesült Simonyi József elsőkapitány arról, hogy a közeli Tagelsweiler nevű településen alig hatvan francia őrizete alatt negyven társzekéren egy teljes tábori gyógyszertár van. Váratlan rajtaütéssel birtokába kerített a francia javakból huszonöt társzekeret, amelyekre mindent fel tudott rakatni, továbbá száznegyven lovat és a hadipénztárt. Azonnal semleges porosz felségterületre tört rá, mégis meg kellett küzdenie kétszáz üldöző franciával Feuchtwangénnél. Ottani újabb sikerét követően a további menet már inkább diadalút volt. Ugyanis a francia tábori gyógyszertárat még porosz felségterületen elárverezte, a befolyt óriási összegből pedig katonáit jól tudta tartani, mindenhol becsületesen fizetve. Bajor földre érve, a franciák kísérletet tettek, hogy megállítsák, de a még Ulmból magával vitt négy tábori ágyúból leadott tűzzel őket is elűzte. így egyetlen fő veszteség nélkül ért haza a reá bízott harcosaival.

54 Ez alapján állította ezredparancsnoka tanúsítványában, hogy hősünk 48 Közli: NAGY Pál, 99. skk. 49 OL, számozatlan, Szabolcs vármegye kihirdetési határozata, Nagykálló, 1807. jún. 1. 50 KA, Grundbuchblatt 51 KA, Grundbuchblatt, NAGY Géza, 358. 52 NAGY Pál, 84., NAGY Géza, 359. 53 OL, számozatlan, Jellasich Ferenc altábornagy Simonyi József ezredesnek, közli: NAGY Géza, 360. 54 NAGY Géza, 360. 190