A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske természeti viszonyai és növényvilága

(Ligustrum vulgare) alkotják. Az erdő tóközeli oldalán a gyalog vagy földi bodza (Sambucus ebulus), szederrel, galagonyával vegyesen alkot áthatolhatatlan sűrűségű falat. Mögötte a tölgyekre felfutva a liánszerű vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia) képez függönyt. Mellette az iszalag (Clematis vitaiba) sűrű állománya nyújt jó élőhelyet az itt élő állatoknak. Az aljnövényzetben kora tavasszal megtalálhatjuk az illatos ibolyát (Viola odorata), a világossárga kis tyúktaréjt (Gagea pusilla), a salátaboglárkát (Ficaria verna), később nyár elején előfordul a piros árvacsalán (Lamium purpureum), az erdei lórum (Rumex sanguineus), a ragadós galaj (Galium aparine). Néhány helyen a bürök (Conium maculatum) hatalmasra növő példányait is felfedezhetjük. Érdekes, botanikai szempontból rendkívül változatos a Kis-erdő belső tisztása. Nagy esőzések alkalmával jelentős része víz alá kerül, de elönti a víz akkor is, amikor erősebben felduzzasztják az Ó-Kállót. A talaj adottságoknak és a talajvíz szintjének megfelelően mozaikos társulások alakulnak ki területén. A vizesebb területeken a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), a széleslevelű gyékény (Typha latifolia) mellett a sziki káka (Scoenoplectus tabernaemontani) alkot csoportokat. Mellettük a megcsillanó vízfelületeken a békalencse (Lemna minor) is megtelepszik. A magasabb térszíneken a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), a fekete nadálytő (Symphytum officinale), a csombormenta (Mentha pulegium), a kúszóboglárka (Ranunculus repens), a réti boglárka (Ranunculus acris), mint jellegzetesen nedves sziki növények élnek. A még magasabb térszíneken (ez a magasság itt csupán néhány centiméter) réti peremizs (Inula britannica), sóvirág (Limonium gmelini), cickafark (Achillea collina), magyar imola (Centaurea jacea ssp. pannonica), a száraz sziki rétek jellemző növényei virítanak. Védett növény a réti őszirózsa (Aster punctatus), ősszel nagy tömegben virító lila virágai színezik a tisztást. Egy magasszárú ernyős növényt is megfigyelhetünk a réti őszirózsás területek szélein, ez pedig a vele társulást alkotó sziki kocsord (Peucedanum officinale). Már júniusban megjelenik a tisztás másik védett növénye, a sziki őszirózsa (Aster trifolium ssp. pannonicus) kis, kékszínű, fészkes virága. A nyári hónapok érdekes kis növénye ezen a tisztáson a kis ezerjófű vagy százforintos földepe (Centaurium erytraea), melynek fehér és rózsaszínű virágú változata egyaránt megtalálható. Régen festésre használták a festő zsoltinát (Serratula tinctoria); indigókékre színezték vele a textíliát. Az erdőszéli nedvesebb részeken nő az erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea). A tisztás egyik rejtett zugában pedig egy ritka gyomnövény, a szegfűbogyó (Cucubalus baccifer) és a héj akut mácsonya (Dipsacus laciniatus) jól fejlett példányait is felfedezhetjük. Az utóbbi években megfigyelhető a réti perje (Poa pratensis) térhódítása - ami a gyakori vízborítás eredménye lehet - és a réti őszirózsa tőszámának csökkenése. EGYÉB, EGYKORI TERMÉSZETES NÖVÉNYTAKARÓRA UTALÓ FÁS TÁRSULÁSOK A Derecskei-Kálló és a belé csatlakozó erek és folyások partjain néhány helyen megfigyelhetjük az ártéri fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae fragilis) szerény kiterjedésű foltjait. Ezekben a fűz különböző fajai, úgymint törékeny-, mandulalevelű, csigolya-, és hamvas fűz (Salix fragilis, triandra, purpurea, cinerea) mellett éger (Alnus glutinosa) és néhány fekete nyár (Populus nigra) alkot „erdőt", azaz erdő jellegű társulást. Sok, a bokrokra, fákra felkúszó növényt is megfigyelhetünk, ilyen az iszalag (Clematis vitaiba), a szeder (Rubus caesius), a vadszőlő (Vitis silvestris), a komló (Humulus lupulus) és a süntök (Echinocistis lobata). 43