A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Balogh László emlékezete - Lakner Lajos: A közvetítő (Balogh László gondolatai a kultúráról és a kultúraformáló értelmiségről)

BALOGH LÁSZLÓ EMLÉKEZETE* Lakner Lajos A közvetítő (Balogh László gondolatai a kultúráról és a kultúraformáló értelmiségről) Egyetlen kultúra sem nélkülözheti a közvetítőket, akik a társadalom értelmi világának megformálásban hallatlanul nagy szerepet játszanak. Ők azok, akik jelentésekkel látják el a társadalom tagjait. Nem feltétlenül ők hozzák létre e jelentéseket, de az ő közvetítő tevékenységükön múlik, hogy ezek mennyire járják át a társadalom szövetét, mennyire lesznek fogyaszthatóvá a társadalom széles, műveltségre is fogékony rétegei számára. E közvetítő funkció értelmezésénél csak megszorításokkal alkalmazható Kuhn tudományelméleti modellje, amely szerint az elméletalkotó központi egyéniség holdudvarához tartoznának és segítenének érvényre juttatni egy-egy tudományos paradigmát. Balogh László példája is igazolhatja, hogy e közvetítő szerep megformálásában legalább olyan jelentősége van az egyéni elgondolásoknak, alkati vonásoknak, s esetét is alapul véve - a szuverenitásra való törekvésnek. Mivel nálunk az irodalom hosszú ideig közvetlenül nemzeti, társadalmi problémák hordozója is volt, ezért nem lehet túlbecsülni e közvetítő egyéniségek szerepét. Jelentőségük túl nő az irodalom közvetlen körén. Bárhogy is gondolkodjunk egyébként az irodalom efféle szerepéről Balogh Lászlót ilyen közvetítő szerepű személyiségnek látom. Dolgozatomban e közvetítő szerepet járom körül, s ez az oka, hogy nem Balogh irodalomszemléletéről, hanem kultúrafelfogásáról beszélek. Kezdetben talán e szerep társadalmi-szociális töltete volt a hangsúlyos. Hisz abban a társadalmi rétegváltásban, melyet a vasutas gyerekből nevelővé, tollforgató emberré válásban élt meg, a tudás elsősorban olyan médiumként jelenhetett meg, ami lehetővé tette a társadalmi ranglétra magasabb fokára való jutást, s a társadalmi megbecsülés érzését. Épp ezért nem véletlen, hogy az irodalomba való belépése idején a népi írók jelentették számára a tájékozódási pontot. Jó kapcsolatban volt a népi gondolatra fogékony Ady Társaság vezetőivel: Juhász Gézával és Gulyás Pállal. Juhász népi írókról szóló könyvéről kritikát is írt a pécsi Sorsunk című folyóiratba. Első publikációi szintén a népi írók felé való tájékozódásról árulkodnak: Németh László, Kodolányi János, Veres Péter stb. munkáiról írt bírálatot. Ezekből az írásokból nemcsak irodalomszemlélete, hanem a kultúráról való gondolkodása is világosan kirajzolódik. Nem szükséges azonban, hogy ezekből bogozzuk ki és rakjuk össze irodalom- és kultúraértelemzésének fő vonásait, hisz Gogolák Lajossal folytatott vitájában közvetlenül és részletesen beszél erről. Balogh László a Pásztortűz 1941. 7. számában kritikát írt Babits Mihály „írók két háború közt" c. munkájáról. Balogh szakadékot látott az esszéíró, az irodalompolitikus Babits normarendszere és a kor kívánalmai között. Szerinte Babits egyetemes és örök szépségeszménye és liberális gyökerű humanista ideálja miatt nem tud mit kezdeni a népi írók azon törekvésével, hogy az irodalom „egy nemzet megtartásának * Az itt következő írások előadásként hangzottak el a Debreceni Irodalmi Múzeumban 1999. május 29-én rendezett Balogh László Emlékülésen. 419