A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művészettörténet, iparművészet - T. Molnár Viktória: A képzőművészeti élet intézményrendszere a rendszerváltás utáni Debrecenben (1990–1998)

sának legfőbb területe a ma is élő kortárs művészek alkotásai, hiszen számára a régebbi korok művészete anyagilag elérhetetlen, megfizethetetlen. (Ezzel ellentétben napjaink aukcióin éppen fordított a helyzet.) Szenzációszámba menő eseménynek számít az a világpremier, amit Munkácsy Mihály passióképeinek (Krisztus Pilátus előtt - 1881; Golgota - 1884; Ecce homo - 1896) együttes kiállítása jelent a debreceni Déri Múzeum Munkácsy-termében. Mindezt megelőzte az 1993/94-ben megtartott, Munkácsy Mihály festőművész születésének 150. évfordulóját ünneplő országos rendezvénysorozat, melynek során számos kiállítást, tudományos előadói konferenciát, emlékhelyi koszorúzást tartottak és sok-sok kiadványt jelentettek meg szerte az országban. A napilapok, folyóiratok, a rádió- és televízióműsorok is több ízben beszámoltak az emlékév eseményeiről. Jelentős szerepet játszik még városunk múzeumi életében a Holló László Emlékház és a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum (ha felújítása elkészülne a közeljövőben). A magánmecenatúra igen szép megnyilvánulása a Holló László - Debrecenben élt és elhunyt festőművész - özvegye által 1986-ban 500.000 Ft-tal alapított Holló László-díj Alapítvány, melynek kuratóriuma minden évben a néhai festő születésnapján, március 6-án ítéli oda a Holló-díjat azoknak a képzőművészeknek, művészeti íróknak, múzeumi munkatársaknak, akik a legtöbbet tették életműve tradícióinak ápolásáért. (Id. melléklet) Legnagyobb múzeumunk gyakorol szakmai felügyeletet a Zsákai Nagyközségi Művelődési Ház és Könyvtárban megnyitott, Madarász Gyula debreceni festőművész képeiből álló, állandó kiállítása fölött is. (A zsákai születésű alkotó a felújított Rhédey-kastély ünnepélyes megnyitása alkalmából 31 festményt Zsáka Nagyközség Önkormányzatának ajándékozott, szülőfalujának járó köszönete kifejezése céljából.) Városunk másik igen híres és jelentős gyűjteményét képezi a Tiszántúli Református Egyházkerület Múzeuma, a Debreceni Református Kollégium épületében. A három részből álló egyházkerületi gyűjtemény (Nagykönyvtár, Levéltár, Múzeum) múzeumi profilja a reformáció történetéhez kapcsolódó tárgyak, ábrázolások tiszántúli gyűjtése lenne a vallási és néprajzi összefüggéseket is szem előtt tartva. Erre azonban minimális lehetőség nyílik: néhány százezer forint áll rendelkezésre évente. Ezért a mindenkori püspök és a múzeum között született egy megállapodás, miszerint, ha igen kiemelkedő értékre bukkan a múzeum, akkor az egyházkerület rendkívüli pénzösszeget biztosít erre. A fő cél a meglévő műkincsek restaurálása. Az egyházkerületek gyakran ajándékozzák hagyatékaikat a múzeumnak a felújítás reményében, amit pályázati pénzekből próbálnak teljesíteni. Elhatározták, hogy a mindenkori püspök arcképét helyi festőművészekkel megfestetik. Eddig Bényi Árpád Kocsis Elemér püspökről festett portréja készült el. Kortárs képzőművészeti anyaguk a Nagytemplomi Galériában kiállító alkotók által felajánlott l-l művel gazdagodik. A műtárgyak megőrzése, megszerzése és a szép iránti birtoklási vágy az ember legrégibb, legszemélyesebb és legtermészetesebb igénye. Az elsődleges beszerzési forrást jelentő műtárgyaukció magában hordozza annak a piaci, üzleti jellegű természetes kiválasztódásnak a módját, amely szorosan kapcsolódik az esztétikailag is értékes műalkotások megbecsüléséhez és örök értékké válásához. Ma már természetes, hogy a műalkotások a műkereskedelem útjain jutnak el a műgyűjtőkhöz, akiknek köre manapság teljesen háttérben marad. (LUKOVICS 1995) A mai közbiztonság helyzetét és az emberek közötti vagyoni különbségeket tekintve érthető, hogy számukra (néhány kivételtől eltekintve) fontos a névtelenség fenntartása. 339