A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művészettörténet, iparművészet - T. Molnár Viktória: A képzőművészeti élet intézményrendszere a rendszerváltás utáni Debrecenben (1990–1998)

Művésztelepek A 102 éve Hollósy Simon által Nagybányán alapított első magyar művésztelep, mint alkotási, szerveződési forma, az évek során vitálisnak bizonyult: sorra alakultak egész Közép-Európában „gyöngysorként" húzódnak végig például a Tisza mentén, s általában a keleti régión, így a HajdúBiharban is nívós alkotótanyák folytatólagosan szaporodnak itthon is, a határainkon túl is. A nagybányai elsőszülött - szimpózium - mozgalommá nőtte ki magát. Az egyre szorosabban összefonódó, egyre több „átjárásra" lehetőséget nyújtó művésztanyáknak és immár sűrű hálózatuknak a lényegét többen megfogalmazták már. Torok Sándor festőművészé így szól: „Közös erővel létrehozott mozgalom, amelynek sokirányú hatása, szellemi kisugárzása van."

6 (ARANY 1996) Országszerte és külföldön is létezik szerencsére a művésztelepi mozgalomnak néhány lelkes szervezője és szerelmese, akiknek odaadó munkája, személyes rátermettsége, széleskörű kapcsolatai révén él és virul a telepek sokasága. Összefogás és pénz kell a szervezéshez. Pénz, mivel az állami mecenatúra kivonult e szférából is, így az egész megmozdulás jövője is függ a cégek s a magánszemélyek támogatásától. Debrecen képzőművészeti életéből már a 20. század elejétől hiányzott a közös műhely. Ezt a hiányt csak 1970-ben sikerült valamelyest pótolni, amikor is felépült az ún. nagyerdei művésztelep, ahová hét meghívott fiatal művészt telepítettek le. (BÍRÓ 1977) A város tehát igazából nem rendelkezik saját teleppel (az említett művészek állandó lakhelyén kívül), hiába az egész századon végighúzódó, számtalan ezt célzó művészi törekvés. Ezért Debrecen alkotói között szokássá vált, hogy nyaranta, illetve most már egész évben folyamatosan egyik táborból utaznak a másikig meghívásaiknak eleget téve. Elsősorban hajdúsági és bihari műhelyek munkájában vesznek részt, de szomszéd megyék (pl. Jász-Nagykun-Szolnok megye) alkotótáborainak művészeti vezetését is ellátják, sőt külföldön (jórészt határon túli magyar művésztársaik) is egyre inkább számítanak tevékenységükre. Lelkes szervező és bőkezű támogató ezért bőséggel akad a „cívis városban". A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Létrejöttének éve (1964) önmagában figyelemre méltó, hiszen a magyarországi szimpozionmozgalom is az 1960-as években vette kezdetét. Az első új alakulás ezidőtájt, így a legrégebben folyamatosan fennálló telep is a régióban. Székhelye az alakulás óta Hajdúböszörmény, hiszen alapítója, a Hortobágyi Kolónia festőtriászának (Boromisza Tibor - Káplár Miklós - Maghy Zoltán) egyetlen élő tagja Maghy Zoltán festőművész, Böszörmény szülötte (1999. 12. 5-én elhunyt). Egyedüli és kizárólagos fönntartója a civitas, a Hajdúság volt székhelye, maga a település. Elkoptatott és ellentmondásos az utóbbi évtizedekben mecénás városról beszélni, mégis erről van szó: a támogató szervek segítsége mellett (Hajdúböszörmény Város Önkormányzata, Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, Nemzeti Kulturális Alap) sajátjaként kezeli a telepet melynek története szervesen összeforrt Hajdúböszörmény utóbbi évtizedekbeni kultúrájának - művelődésének históriájával. Igen fontos tényező, hogy nemzetközi művészeti találkozóhellyé tudott válni az eltelt idő alatt. Nem bezárult, falai közé korlátozódott, hanem a kezdeti évek bizonytalanságai után kinyílt először a régió, majd a külföld felé - 1978-tól az UNESCO is nyilvántartja, azaz nemzetközileg is 6 Ihlet a rónán: 54. 340