A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

Talán már eddig is fájdalmas érzést okoztam sokakban, s e végből, nehogy a fájdalmat sértéssé fokozzam, ezen szomorú képnél nem időzöm tovább, s nem is érintettem volna meg, ha, mint mondám, Rózsa Sándornak első védelme épen ezen szomorú helyzetből nem lenne meríthető, szolgáljon ezen tanúságul jövőre, hogy a közbiztonságnak fékezetlen megháborítása mindig nekünk tulajdonítható, s erélyes és czélszerű eljárása mellett a közbiztonságot állandóul megháborítani nem lehet. Áttérek most R. S. közelebbi védelmére. A természetben minden örök s változatlan törvények szerint történik, a jelen csak szükségképi következménye a múltnak, és előzője a jövőnek; az ember is mint természeti lény, ezen törvénynek van alávetve, s gondolataiban s ezek tettlegesítésében azok alól magát el nem vonhatja a hiú, gyenge ember, ki magát szabadnak gondolja, ki nem látja az ezer meg ezer szálacskákat, melyek vonzzák és sorsát vezetik; ki nem látja, miként apró atomok határozzák meg a sorsát; ki nem látja, hogy önmaga is nem egyéb, mint atomok összege; ki nem látja, hogy az, amivé lett, s amivé lesz, nem egyéb, mint ezerszerü tőle független körülmények eredménye. Vagy azt hisszük talán, hogy a nagy világban s a nagy természetben egyedül az ember volna az, ki magát ezen örök törvények alul fölmenthetné s a természet hatalmának ellentállhatna? Szerencsés a hidegvérű ember, ki vágyait, indulatait fékezni tudja, hisz könnyű annak megfékezni indulatot és vágyat, kinek nincs indulata és vágya, - mily nehéz azonban az ezekkel való küzdés a heves, tüzes és szenvedélyes véralkatnak; hisz mi magunk is, kiknek egész életünk tanulás, a jónak, az erkölcsnek megnyerésében telt el, mi nehéz nekünk is a szenvedélyek hatalma ellen küzdeni; és ki az a gondolkozó ember közöttünk, ki ne tudná azt, hogy a legerényesebb ember is, külső viszonyainak rögtöni fordulata által bűntett elkövetésére szoríttathatik; ki állhat érettünk jót, hogy, szenvedélyeink szerencsétlen és meg nem őrzött pillanatában gyilkosságot fogunk merényelni? Nem érteném helyzetemet, vagy nem értetném meg, ha azon lehetséget szándékoznám felkölteni vagy igazolni, hogy Rózsa Sándornak bűntettei be nem számíthatók, mert hiszen ö érettök nem felelős, hanem véralkata; nem ez czélom, csak arra akarok mutatni, hogy R. S. nem szörny, hanem szerencsétlen ember, ki szenvedélyei heves véralkata által szoríttatott a bűnök posványába, czélom csak az, önökben bíráimban az emberi érzést felkölteni, hogy R. S. ember, s mint ilyen, szenvedély által ragadtatott el, és önök, bár bírák, de mint emberek fognak felette ítélni. Valamennyi törvényhozás bölcsen, az emberi természet mély tanulmányozása folytán, törvénykönyvébe fölvette azon téltelt, mikép mennél műveltebb és neveltebb valaki, bűntette annál súlyosabban beszámítható, és ellenkezőleg mennél elhanyagoltabb valakinek nevelése, s mentül szorultabbak viszonyai, annál szelídebb beszámítás alá vétetik; itt ismét hatalmas védelmi eszközt kapok R. S.-ra nézve, hisz mindnyájan tudjuk, s irományszerü is, hogy R. S. semmi neveltetésben nem részesült, hanem mint a puszták vad fia, szabadon, az isteni és emberi törvények teljes ismeretlenségében, barmok között a szabad ég alatt nevelkedett, - atyja maga is rabló volt, s mint rabló agyon is lövetett, - kell-e nekem többel bizonyítanom, hogy R. S. bölcsője felett nem virasztott az erény, a becsület őrangyala, hanem már születésének első perczeiben a bűnök pokolbeli démona sütötte rá Kain-bélyegét, és ragadta őt szilaj lován bűntettről bűntettre, - ha éhez hozzágondoljuk még azt is, miként pásztor életében is kitéve a testi fáradalmak minden nemeinek éhezés és szomjúságnak, a rekkenő melegnek épen úgy mint a fagyasztó hidegnek, s midőn hajlék nélkül, ruházatlanul s éhesen volt kénytelen napjait tengetni, s látta, midőn mások dúsgazdagok legkisebb szükségeiket pazar bőséggel tudják kielégíteni, és életűket ázsiai kényelemmel töltik, csudálkozhatunk-e azon, hogy R. S. a legszükségesebb és nélkülözhetlen tárgyaktól megfosztva, hiányait tolvajság, rablás és gyilkosság által iparkodott megszerezni és szükségeit, igen gyakran képzelt szükségeit is kielégíteni. Minden nevetés nélkül, véralkatának hevessége fékezetlen, a becsület és erény törvénye által nem volt mentesítve, minden habozás nélkül a társadalomnak, mely róla oly mostohán gondoskodott, kárt okozni, sőt még a haláltól való félelem, mely őt várja, sem rettentette ettől vissza; szenvedélyei és szokásai teljesen hatalmukba kerítették elannyira, hogy kétségbeesett helyzetében magát a halálnak is karjaiba vetette. És a társadalom kérlelhetlen szigorúsággal büntette ezen kihágásokat, melynek csíráját ő tette le, és bűntettekre való kifejlődését ő maga segítette elő, vagy legalább is alkalmatos eszközökkel még idejében meg nem előzte. Nem, a társadalom nem büntethet itt kérlelhetlenül, nem tehet úgy mint az igazságtalan szülök, kik gyermekeiknek azon hibáit büntetik meg, melyeket épen ők okoztak ferde nevelés által. 268