A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

is futóban levő begyárt szintén tőle vitték magukkal. Ezek nyomán Horváth István rablókkal való czimboráskodásban kétségtelenül bűnös. Ifj. Lovászi István hullája az 1855-ik évi nov. 18-án a kiszombori erdőhöz közel, 132 ölnyire a vadászháztól egy tarlón találtatott meg, a hullán talált sértések lőfegyverekkel okozottaknak s föltétlenül halálosaknak bizonyultak. Azon körülmény, hogy ifj. Lovászi István a sértések közül egyet a fején, egyet az oldalán szenvedett, továbbá, hogy szakértőleg constatáltatott, miszerint a lövés nem távolabbról, mint 1 és fél lábról intéztetett, bizonyítja egy részről, hogy ifj. Lovászi István és a tettes közt viaskodás folyt, másrészről, hogy a lövés határozottan ölési szándékkal tétetett. Idősb Lovászi István tanúsítja, hogy ifj. Lovászi István azon helyre, melyen meggyilkolva találtatott, jószágokat s különösen lovakat legeltetni ment. Azon időben a gyilkosság tetteseként Csejtei Antal kis-zombori urasági vadász lön terhelve, azonban ellene a további eljárás megszüntettetett, míg végre a szegedi várban megejtett vizsgálat folyamán, a valódi tettesek kiléte kinyomoztatott. A tárgyalás folyamában Horváth István szót kérvén, talán azt akarta a maga védelmére mondani, hogy ők gyermekek 11 -en voltak s nagy nyomorban éltek, azonban kissé elcsúszván a nyelve, azt mondta: hogy neki tizenegy anyja van, - mi hangos derültségre szolgáltatott okot. Vádló kir. ügyész Rózsa Sándort és Ambrus Mihályt rablás bűntényében bűnösnek felismerni, s utóbbit öt évi, Pál Sámuelt orgazdaságért másfél évi, Horváth Istvánt két évi súlyos börtönre elítélni, utóbbi büntetése kiszabását elhalasztani kérte. A védbeszédek után ítéltetett: Rózsa Sándor és Ambrus Mihály a gyilkosság s rablás vádja alul, Pál Sámuel az orgazdaság, Horváth István mint azon időben különben is apai hatalom alatt állott egyén a palástolás vádja alul fölmentetnek. Kir. ügyész felebbezett. A pest-baziási vasúti személyvonat ellen Félegyháza és Kis-Telek között véghez vitt közveszélyű rablási és rablógyilkossági kísérlet. Az 1868. nov. 14-én éjjel Rózsa Sándor, Tombácz Antal, ifj. és idősb Hegedűs Antal, Papdi Pál, Csikós József, Szabó Imre, és Csonka Ferencz lőfegyverekkel s vas feszítőrudákkal ellátva, Puszta-Péteri közelében a 266. és 267. számú őrházak közötti vasúti vonal mellett megjelenvén, - miután előbb az arra elhaladó Vig József, kisteleki lakost, aki Varga József vasúti őrnél volt látogatóban, nehogy árulójukká váljék, megfogták s megkötözve a vasúti töltéstől mintegy 150 lépésnyire lefektették és subájával letakarták, a vonalnak egyik sínét azon czélból, hogy az arra haladó mozdony s vonat kizökkenjen, s azután általuk megraboltathassék, egy 2 láb 8 hüvelyk hosszú erős lánczczal körül csavarták, s a töltés mentében állást foglalva a vonat megérkezésére vártak. A 3-dik számú vasúti személyvonat mintegy éjjeli 10 óra tájban érkezett a kérdéses helyre, azonban a helyett, hogy kizökkent - s a rablóknak alkalmuk lett volna az általok szándékolt rablást tényleg foganatosítani, a mozdony a lánczot kettévágta, és egy erős rázkódás után, melyet a mozdonyvezető Krausz és Varga József vasúti őr észleltek, minden baj nélkül tovább robogott; minek következtében a rablók Vig Józsefet kötékeitől megszabadítva útnak eresztették, ők magok pedig a két kocsin, melyeken jöttek eltávoztak. A darabokra szakadt lánczot Varga József a helyszínén feltalálta s másnap reggel Kisteleken a szolgabíróságnak átadta; mire a hivatalos nyomozás Csongrádmegye szolgabírája által megindíttatott, azonban eredményre nem vezetett. A fennt elősorolt vádlottak ezen rablási merényletnek általuk és időközben elhalt Becsei András által történt elkövetését beösmerik, hozzá tevén, hogy ők a megelőző napon elmentek ugyanazon helyre, s ott a czélból, hogy a vonatot kiugrasszák s megrabolják, a síneket vas feszítő-rúddal felszakítani megkísérlették, s csak miután az nékik alkalmas eszközök hiánya miatt nem sikerült, küldték be másnap idősb Hegedűs Antalt Szegedre lánczért, a melynek segítségével azután november 14-én a fönnt előadott merényletet végrehajtották. 265