A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

Szeged, dec. 20. Az első vállalat sikertelensége vádlottakat újabb tervezgetésre s alkalmas eszközök beszerzésére ösztönözte. Csonka Ferencznek sikerült is, állítólag Simon József, vasúti őrtől egy vas rudat és egy alkalmas srófkulcsot szerezni, amiről aztán ő és Becsei értesítették társaikat, s az újabb merénylet véghezvitelére határnapot tűztek ki. Deczember 7-én este jöttek össze Csonka Ferencz és Becsei András szegedi alsóvárosi lakásaikon, a honnan Tombácz Antal és Becsei András kocsiján a vasrudat és srófkulcsot magukhoz véve, a nevezettek, továbbá: Rózsa Sándor, Szabó Imre és Kis Papdi Pál még aznap kimentek Hegedűs Antal tanyájára, ahonnan rövid ideig ottidőzés után a két Hegedűssel együtt tovább folytatták útjokat Seiben Antal kisteleki tanyájára, s ott kora hajnaltól kezdve az egész napot eltöltvén, az est beálltával kocsikra ültek és Seiben Antal vezetése alatt lőfegyverekkel ellátva, a pusztapéteri és Félegyháza közötti vasúti vonalhoz a 258-ik számú őrház közelében azon helyre mentek, ahol a Pest felől érkezendő vasúti vonatnak esti 10 óra tájban egy homokdombon levő mintegy 3 láb mélységű bevágásban kellett elhaladni. Itt a kocsikról - melyeknél Seiben Antalt és Kis Papdi Pált hagyták őröknek - leszállva, mindenekelőtt a vasúti sínek fölfeszítéséhez illetve, szabaddá tételéhez fogtak, ami a csavarkulcs segélyével sikerült is nekik, oly módon, hogy az egyik sín felső részét kisrófolván, s fölfeszítvén, azt rézsútosan befelé fordították, ami midőn megtörtént, mindnyájan a kis erdőcskébe vonultak s várták a vonat megérkezését. A 3-ik számú személyvonat rendes időben érkezett a kérdéses helyre, s a mozdony a felszakított sínnél vádlottak számítása szerint csakugyan kizökkent rendes útjából s maga után vonva három kocsit, ezekkel jobbfelé a bevágás oldalához csapódott, amíg a többi kocsik kikapcsolódván, a síneken maradtak. A mozdonyon Krausz János mozdonyvezető és Román György gépfütő, a mozdony utáni kocsin Sarbóni Mihály főmozdonyvezető és Gruber József podgyászszolga voltak elhelyezkedve. Krausz és Román a homok bevágáshoz csapódott vonalról jobb felé kivettettek, s az első, jajveszéklés és segélykiáltások között Péteri felé az indóházba menekült miközben egy lövés tétetett utána; az utóbbi a vele együtt kihullott fa- és szénrakás által elboríttatott, s kiszabadíttatásáig ott eviczkélt. Sarbóni és Gruber a zárt kocsiban, mely az utána következő waggonnal összetorlódott, s megzúzódott, bent rekedtek. Azon pillanatban, midőn a mozdony a vágányból kizökkent, a rablók mintegy 10-12 lövést intéztek a vonatra, mely lövéseknek nyomai erős óndarabokat jelezve, a kocsik oldalain és ajtain később feltaláltattak. A lövések részint a vaggonok tetején ülő konduktorok agyonlövésére, részint az utasok megrémítésére voltak szánva, s jelesül egy lövés a Péteri felé menekült Krausz János után irányoztatott, azonban ép úgy mint a többi lövések, ez sem talált. A rablók főczélja a vasúti posta kirablása volt, s miután tapasztalták, hogy a postavaggon rendszerint a mozdony után szokott következni, Csonka Ferencz és Tombácz Antal mialatt társaik az utasok megrémítésével, ablakok beverésével foglalkoztak, azon kocsihoz mentek, a melyben Sarbóni és Gruber - kik közül azonban az utóbbi ekkor már kimászott - beszorulva voltak, s benézve az ablakon, és a zúzódás által okozott résen, gyufát gyújtottak, azonban ekkor meggyőződvén róla, hogy az nem a postavaggon, onnan káromkodások közt eltávoztak. Ezalatt az utasok közül többen, köztük 3. vadász közkatona is kiszáltak a kocsikból, s miután ezen utóbbiak által egy ugyanazon vonaton utazott katonatiszt parancsára néhány lövés intéztetett a még mindig garázdálkodó rablókra, azok tartva a netaláni túlnyomó erőtől s látva törekvésük sikertelenségét, a nélkül hogy valamit elraboltak volna tovább állottak, s a reájuk várakozó kocsikra felülve eltávoztak. Az ekként használhatatlanná vált vonat segítségére Szegedről s Czeglédről érkeztek segélyvonatok, s az utasok reggeli 6 órában érkeztek meg Szegedre. A tettesek kitudása a jászkunkerületi tiszti ügyészség által megkíséreltetett ugy azonban eredménytelenül, s csak a királyi biztosságnak sikerült a fent elősorolt vádlott személyében a valódi tetteseket felismerni, beismerő önvallomásra bírni. Tárgyalás közben, mely oly hosszadalmas volt, hogy a halmaziratokat a bírák maga az elnök is fölváltva olvasták, s így is belefáradtak kir. ügyész kérdezte Rózsától, hogy vájjon megígérte-e előre Csikós a második merényletnéli közremunkálását. Rózsa: „Hát persze hogy megígértem még pedig mindnyájunknak mind közönségösen." 266