A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

Szeged, dec. 20. (Návay Tamás és Návay Károlyné földdeáki birtokosoknak kirablása.) Az 1853-ik évi június 22-én, déli 12-1 óra tájban Návay Tamás úr földeáki birtokán, mely a mondott időben messzeterjedő tiszai vízáradással volt körülvéve, három csónakon 11 fölfegyverzett, bekötözött vagy bemázolt arczú rabló jelent meg, kik a csónakokból kiszállva, kétfelé oszoltak, s míg kettő közülök özvegy Návay Károlyné úrhölgy lakházához ment, a többiek Návay Tamás házába nyomultak, s ott a cselédség összehajtása után, midőn Návay Tamás az ebédről fölugorva a folyosóra lépett, őt a rablók közül hárman megragadták, s a szobába visszatolva, karikagyűrűjének lerántása után kezeit hátrakötözték s kulcsainak és pénzének előadására szorították. A szorongatott helyzetbe jutott házigazda átadta a kulcsokat s a rablók mindent kikutatva, 2500 frtnyi készpénzt, ezüstnemüeket, ékszereket, fehérnemüeket és egyéb ingóságokat, melyeknek összes értéke 14,000 frtra becsültetett, összeszedtek, s a csónakokra kiszállították. Ennek megtörténte után a rablók egyike a nappali szobába taszítván Návay Tamást, elásott aranyait s ezüstjét kérte, s midőn erre kielégítő választ nem kapott, a nevezettet két kézre fogott bottal addig verte, míg az a földre rogyott, kétségbeesetten kijelentvén, hogy olyasmit, a mi nincs birtokában, elő nem adhat; de a rabló tovább erőszakolta a dolgot, s revolvert szegezve a kirablottra, azt azzal fenyegette, hogy lábánál fogva az ajtóra fogja akasztani, ha elásott aranyait elő nem adja, s midőn ez sem vezetett sikerre, a fenyegettetnek lábait összekötözte, s ezután magára hagyta őt a szobában. Erre a rablók mintegy másfél órai garázdálkodás után átmentek özv. Návay Károlyné házába, s oda miután az ajtók elöttök önkényt felnyittattak, minden erőszakoskodás nélkül juthattak be. Az előszobában Pandó Mihály gazdatisztet, ki nékik az ajtót félnyitotta, találták, s a nevezett kezeinek hátrakötözése mellett arczczal a földre fektették s pénzének előadására szorították, miközben 3 gyűrűt húztak le ujjáról, arany óráját lánczával együtt elvették. Pandó előadta a 21 forintot s 3 darab aranyat tartalmazó tárczáját, mire a rablók özv. Návay Károlyné szobájába hatoltak, hol a nevezett úrnőn kívül ennek leányát Návay Francziska úrhölgyet, a mellékszobában pedig a kis gyermekek felett őrködve özv. Knott Sebestyénnél találták. özv. Návay Károlyné a rablók egyikének fenyegető felhívására azonnal előadta egy fiókban összegyűjtve volt s különböző pénznemekből állott 1000 frtnyi készpénzét, a rablók ezen kívül a kikutatott fiókok és szekrényekben talált ékszereket és ezüstnemüeket is magukhoz vették, miközben folytonosan fenyegetésekkel éltek, s midőn már minden elrabolható értékes tárgyat, melyek a károsnö által 7000 frtra becsültettek, összeszedtek, özv. Návaynét, hogy még többet is adjon elő, és leányát Návay Francziskát több súlyos csapásokkal illették, minek folytán azok összerogytak. Ekkor a rablók további kegyetlenségeik sikertelenségét belátva azon felhívással, hogy senki utánok ne menjen, elhagyták a házat, s még egyszer visszatértek Návay Tamáshoz, ki azalatt kéz és lábkötelékeiből kibontakozva, menekülési szándékkal az ablakon át a kertbe ugrott, de ott már elhagyta ereje, minek folytán a kertet is elborított vízkiömlésben összerogyott. Itt találták őt fel a sógornéjától mintegy másfél óra múlva visszatért rablók, a kiknek egyike fenyegetések között kihúzta őt a szárazra, s ennek megtörténete után a rablás tovább folytatásával felhagytak, s csolnokaikon ugyanazon irányban a honnan jöttek, eltávoztak. Návay Tamást, ki a rablók távozása után ismét visszamászott a vízbe, eszméletlenül találták föl cselédei, s életveszélyes állapotban helyezték ágyába, melyet sokáig kellett őriznie, s melyben csaknem egy hónapig szakadatlanul alkalmazott jégborogatások által mentetett meg az életnek. A nyomozás az eset megtörténte után azonnal foganatosíttatott, azonban a tárgyitényállás megállapítására szolgáló fentebbi adatokon kívül egyéb eredményre nem vezetett, s a tett elkövetői homályban maradtak mindaddig, míg a kir. biztosság által megindított vizsgálat a valóságot ki nem derítette. Ezen vizsgálat adatai szerint, a fentebbi rablás elkövetői Rózsa Sándor, Demeter Fekete Mihály, Ambrus Bálint, Pencz Marczi, Veszelka Imre, Rózsa József, Rózsa János, Molnár Engi Pál, Tóth Gróf Lukács, Ballangó T. Mihály (Kis Bácsi), idősb Kanász Tóth Mihály, tehát 11-en voltak, kik a mondott napon hajnalban az utóbb nevezettnek halászkunyhójánál összejővén, onnan fölfegyverkezve, s bekötözött vagy bemázolt arczokkal, csónakjaikon a földdeáki pusztára mentek, s ott a rablást a fentelőadott módon elkövették, s az elrabolt holmikat, különösen az ezüstnemüeket és ékszereket legnagyobb részben Schwab Hermann József útján különböző orgazdák kezeire juttaták, kik már elítéltettek. 258