A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

A felsorolt vádlottak közül Rózsa Sándor, és Tóth Gróf Lukács, nemkülönben időközben elhalt Demeter Fekete Mihály, Rózsa József és Molnár Engi Pál a vizsgálat folyamán beismerték, hogy a vádbeli rablásban előleges összebeszélés folytán, s többnyire lőfegyverekkel ellátva a földdeáki majorban megjelenésük s ott különböző módoni közreműködésük által tettleges részt vettek, s a rablott értéken egymás között és időközben elhalt többi társaikkal megosztozkodtak. Veszelka Imre tagadja ugyan a bűnösséget, mindazáltal Rózsa Sándornak és Fekete Demeter Mihálynak szembemondással is megerősített terhelő vallomásai ellene is annál inkább biztos alapul elfogadható bizonyítékot képeznek, mert az egyidejűleg vizsgálat s tárgyalás alá került többi bűnesetekből kétségtelen, hogy a vádlott a kérdéses időben Rózsa Sándornak állandó rabló czimborája volt. Kémerry K. a kir. ügyészség képviseletében a fentebb ecsetelt tényvázlat előterjesztése után, különösen súlyosító körülményül emelte ki, miszerint az elrablott érték a 22 ezer forintot meghaladja, hogy iszonyú kegyetlenkedésekkel és vérlázító kínzásokkal követtetett el a rendkívül nagy beszámítás alá eső vakmerő rablás s kicsiben hiányzott, hogy közveszély idején merényeltetett, mert azon időben az egész környéket befutó vízáradás borította el. Rózsa Sándort, Veszelka Imrét és Tóth Gróf Lukácsot a rablás bűntényében mint közvetlen tetteseket bűnösöknek kéri nyilvánítani, a kárban egyetemlegesen, a költségekben pedig fejenként elmarasztalni, Rózsa és Veszelka büntetése kimérését elhalasztani, Gróf Lukács Józsefet pedig tekintettel azon körülményre is, hogy ha a tettesek mindjárt akkor fölfedeztetnek, 20 éven aluli rabságtól nem menekült volna, tíz évi súlyos börtönre elítéltetni kérte. Eördögh, Benke és Nyilassy ügyvédek védbeszédei meghallgatása után ítéltetett: Rózsa Sándor és Tóth Gróf Lukács rablásban bűnösöknek nyilváníttatnak, s utóbbi 4 évi börtönre ítéltetik el. - Mely büntetéskimérés ellen a királyi ügyész fellebbezett. Szeged, dec. 20. Stakics Vladislav deszki lelkész az 1854. évi november hó 14-kén Temesvárról hazafelé jővén, a deszki határban két fegyveres rabló által megtámadtatott, s miután őt s kocsisát, Novkov Zakót a kocsiról leszállították, a kocsin volt holmikat arról, egy báránybőrrel bélelt fekete posztó bunda kivételével, ledobván, felültek és elhajtottak. Rózsa Sándor ezen rablási tény elkövetését bevallván, előadja, miszerint azt az időközben elhalt Ballangó Pataki Mihály társaságában követte el, s hogy a lovakat a tett után nem sokára elcsapták előadja, hogy azon időben zsandárság és katonaság által üldöztetett, s midőn egy ideig tartott verekedésbe bocsátkoztak volna azokkal, később felső ruháikat is elhányva, futottak, és sikerült egy, a Maros-part mentébeni erdőbe menekülniök, ahol sásból és nádból rögtönöztek magoknak hidast vagy lápot s azon mentek át a folyóvizén. Deszk előtt találták a tisztelendő urat, ki kocsiján utazott, s mivel égett a föld talpuk alatt, mert az üldözők nyomukban, ők pedig gyalogosan voltak, elrabolták a kocsit és lovakat, hogy azokon fussanak, s midőn a többi tárgyakat a kocsiról lehányták, a bundát Rózsa S. magának megtartotta, mert csak egy szál gatyában volt és fázott. Az elmenekülés sikerült is. Ezen esemény eszünkbejuttatja Rózsának egy más alkalommal történt szintén reá nézve szerencsés elillanását, amikor egyik rablásakor az összecsődült nép kinyomta már őt és társait az udvarból, s amidőn Rózsa térdén felül meglövetve és társaitól elhagyatva, elaléltan egy kerítéshez támaszkodott, s ezen állapotjában két vasvillás által őriztetett ott; azonban kevés idő múlva felocsúdva, a zsebében volt pisztolylyal őrzőire tüzelt, s ezek rögtőn megfutottak, ő pedig egy közeli szöllőbe vánszorgott, ott sebét, ahogy tudá beköté s innen egy tanyára menekült, hol a lábában volt golyót saját kezével késsel vágta ki. Hat hét múlva felgyógyulva tovább folytatta vakmerő rablásait. A kir. del. törvényszék Rózsa Sándort ezen rablás bűntényében bűnösnek ismerte föl. Az 1854—55-ik évben Molnár Péter, Tóth János és Kiss Ferencz egy ismeretlen egyén kárára 8 darab ökröt eltolvajolván, azokat mint tudva lopottakat Rózsa Sándornak adták el, ki azokat Nikita Marozsán György őrizetére bízva s 2 nap múlva elhajtván, azok közül kettőt Csányi András és nejének azon okból, mivel őt a nyomozó felsőbbség elől elrejtették, ajándékul adott, kettő Rózsa Józsefhez, kettő Veszelka Antalhoz, kettő pedig Savai Jánoshoz került. 259