A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei

míg Rádi János meg nem fiiladt; ezután pedig pénzét magukhoz vévén, ezüst gombjait levagdosták, s lovát elcsapva, fegyverét mellé téve, subájával letakarták, s a hullát enyészetül hagyva, ők á pénzen megosztozkodva távoztak. Rádi János gyilkosságát ekként a sűrű erdő titka fődé be, azonban a hulla másnap Standi György akkori kisszállási juhászbojtár által fölfedeztetvén, s több társai által megszemléltetvén, az oda való uraság könyörületéből deszkakoporsóban a talált helyen elásatott, azonban Rádi János neje, férje meggyilkoltatása és a hulla fölfedezéséről értesülve, az elásott helyen megjelent s a koporsót fölvéteté, s miután meggyőződött, hogy a föld szerencsétlen férjét takarja, azt a már előbb ásott sírgödörbe visszaeresztetvén, zavartalan nyugalmát visszaadá. Ez ügyben azon időben hivatalos vizsgálat megejtve nem lévén, a hulla bonczolatlan maradt, s a bosszú és hasonlesés szülte gyilkosság talán az örök feledékenységbe merül, ha a királyi biztosságnak beható vizsgálata által e rablógyilkosság valódi tetteseit önvallomásra bírni nem sikerül. A tárgyalás alatt Rózsa Sándor előadja, hogy az elrabolt pénz mennyiségére az asszony hitet nem tehet, mert azon időben nem is élt a férjével, hanem másokkal volt tilos viszonya, tehát nem tudja s nem tudhatja: hogy ura mennyi pénzt vett magához. Elnök inti Rózsát, hogy a nő életének bonczolása nem tartozik a dologra. A tanácskozásra visszavonult s kevés idő múlva visszajött térvényszék ítéletét az elnök következőkben hirdeté ki: Rózsa Sándor és Veszelka Imre gyilkosságban s az annak elkövetése után merénylett tolvajságban találtatnak bűnösöknek, mert a czél a gyilkosság és nem rablás volt. Büntetésük kimérése elhalasztatik. Felek ebbe belenyugodtak. Czakó Mihály félegyházi lakos az 1851 vagy 1852-dik évben a csolosi pusztán két fegyveres rabló által megtámadtatván, miután azok által hosszabb ideig tartó verésekkel kínoztatott volna, tőle 4 darab, 360 frt. értékű lovat elraboltak. Rózsa Sándor és Veszelka Imre beismerik, miszerint ezen rablást Csábi László felbiztatása következtében, az időközben elhalt Ballangó Pataki Mihály társaságában elkövették, és hogy ezen rablott lovakat a szintén időközben elhalt Váczi Mihály ürményházi lakosnak mint nem igaz jószágot 200 forinton eladták, a pénzt Rózsa Sándor és Pataki Mihály magok közt megosztván, abból Csábi László és Veszelka mit sem kapott. Ezeknélfogva Csábi László mint rablási bünszerzö, Rózsa Sándor és Veszelka Imre mint ezen rablásnak tettesei jogosan vádoltathatnak. Ez ügy tárgyalása alatt Csábi magát azzal védte, hogy őt a bűntényre Rózsa kényszeríté. Elnök: Mi által kényszerítetett? Csábi: Rózsa az időben oly vérengző s iszonyú hatalmas vala, hogy elég volt, ha csak azt mondta is valakinek, hogy „így vagy úgy akarom;" nem kellett oda semmi kényszerítés, szavának és akaratának mindenki meghajolt és senki ellenszegölni nem mert, mivel különben nagyon megadta volna az árát. A vád- és vádbeszédek után, a kir. törvényszék Rózsa Sándort és Veszelka Imrét mint a rablásnak közvetlen tetteseit bűnösöknek ítélte, Csábi Lászlót pedig eddigi másfél évi letartóztatásának büntetésébe betudás mellett fölmentette. Az ítélet jogerőre emelkedett. A fentebb említett iszonyú bűntény, miszerint a fiú saját édes apja kirablására fogadott föl embereket, alkalmat ád nekünk egy ezzel ellenkező szép eset fólemlítésére; ugyanis egyik bűnténynél az apa és két fia ült a bűnösök padján, az apa tagadásban volt, valamint a kisebb fia is, azonban a tárgyaló törvényszék által a kisebb fiú is oda szoríttatott, hogy bevallást tett, mi apját terhelé, hanem ennek megtörténtével könnyezve fordult apja felé: mondván „apám, engedi meg, nem én vallottam elsőben ellened, hanem bátyám; ha ő nem teszi, én soha sem cselekedtem volna." 257