A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Egy alig ismert fazekasközpont – a váradi kerámia

P. Szalay Emőke EGY ALIG ISMERT FAZEKASKÖZPONT - A VÁRADI KERÁMIA Kresz Máriára emlékezéssel A népi kerámia a magyar népművészet egyik legismertebb és így talán legjobban feltárt területe annak köszönhetően, hogy már korán felkeltette a kutatók érdeklődését. Ez a figyelem folyamatosanjellemezte a kerámiakutatást, mégis még napjainkban is sok kérdést rejt magában. Az egyik még feltáratlan terület a váradi kerámia. Bár nem teljesen ismeretlen, hiszen a kerámiakutatás tett említést erről a kerámiáról is. Elsőként Kresz Mária foglalkozott vele az erdélyi fazekasságra vonatkozó kutatásai sorában. (KRESZ 1972. 241) A következőkben a Déri Múzeum kiállításának bemutatása kapcsán került említésre a váradi kerámia. (P. SZALAY 1978. 257) Ezt követően ismét a Déri Múzeumban találkozhatott a kutató váradi kerámiával egy időszaki kiállítás keretében. (P. SZALAY 1988.) Kresz Mária a következőket írta a nagyváradi fazekassággal kapcsolatban. „A kalotaszegi magyar nép nagy mennyiségű, különösen szép kerámiát igényelt, így a környék mindegyik fazekasközpontjának áruja eljutott hozzájuk. Többek között váradi kancsók, Nagyváradon készült bokályok. A győri kereskedőknek Erdély felé vezető útjuk során első állomásuk volt Nagyvárad, ahol tekintélyes fazekas céh működött, amit a céh 1823-ban megújított szép intarziás ládája bizonyít, amelyre a felújítás során a korábbi dátumot is felírták. Eszerint a rézvereten a következő felirat olvasható: „Ez Az Előbbeni Ládának Esztendő Száma 1658dik- N Fazék ezé Ujjon Tsináltattá Komiszáriusa N Vajda István Ur Nz W Biraja Fő Czéh Mester Fehér Vári Jóseff, Kutsos Mesterek Hóchewtungér Mihál Folrik János és az Öreg mesterek Lengyel Adam. Krotsan András Putz András Szolgáló Mester Barthalos Máté Die 28dikJuli 1823. " (KRESZ 1991. 68-69) A következőkben sem gyarapodott a váradi kerámiával kapcsolatos ismeretanyag, a már ismert szerény számú adatot tudják csak felsorolni. (CSUPOR-CSUPORNÉ 1992. 71., CSUPORCSUPORNÉ 1998.43.) Legutóbb hasonlóan rövid említés történt a nagyváradi kerámiáról. (EMŐDI 1998. 122-125) Nem véletlen az, hogy a kutatók eddig nem vázolták fel a váradi fazekasság történetét, és nem határolták körül tárgyi anyagát. Történetére vonatkozóan gyérek és hézagosak a források adatai. A legkorábbi adat, amely rá vonatkozik, közvetett. Mint láttuk, a váradi fazekasok 1823-ban újították fel céhládájukat, amelyről feljegyezték, hogy 1646-ban készült. (KRESZ 1991. 68) Ez azt mutatja, hogy a városban fazekas céh működött a XVII. század közepén, ami számbeli nagyságot és szervezettséget jelentett. Várad török általi elfoglalása 1664-ben teljesen elpusztította a várost. A lakosság az ostrom során elmenekült, így kézművesek sem maradtak a városban. Ez a magyarázata annak, hogy a váradi pasa Debrecen városától követelt mesterembereket a várban végzendő különböző munkákhoz. 227