A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Vajda Mária: „Kománasszony adjon nekem szállást...” Adalékok a koma és komaasszony közötti szexuális kapcsolathoz a magyar néphagyományban

A szegényebb sárköziek véleményét tükrözi az alábbi vallomás: „Akinek nem volt anyagi gondja, az ráért a valiagával foglalkozni, nem kellett azon gyötrődni, miből élünk meg, hiszen volt földje, azt megmunkálták a cselédek, a földre pedig újabb férjet is hozhatott, s ráért azon gondolkozni, kell-e neki valamelyik komája. " (Báta) A házasságon kívüli nemi kapcsolat bár általánosan elfogadott volt a sárközi társadalomban, sőt bizonyos fokig az egyén életrevalóságának fokmérője is, hiszen azt tartották, „minden valamire való embernek van szeretője," de a látszatra ügyeltek. Megszólták azt, akinek több szeretője volt: „Huncutnak köllött ám lenni. Úgy köllött csinálni, hogy ne tudják meg. Aki mindenkivel jóba volt azt megszólták." (Decs) Míg más vidéken az asszonyok jelentős része nem sok örömét lelte a szexuális életben, a Sárközben sokkal több tüzesvérű menyecskéről, a nemi életet örömforrásként megélő nőről szólnak a vallomások. „ Itt a szomszédunkban is lakott egy család, külföldiek vótak. [Bátán külföldinek neveztek mindenkit, aki nem bátai születésű volt, még a szomszéd falubelieket is.] Elhozta az ember a komája feleségű, oszt ha mérges vót az asszonyra, mert hogy annak nagyon forró picsája vöt, azt szerette vóna, ha állandóan benne lett vóna, oszt gyanította, hogy mással is tüzeskedik, azzal hűtötte le az asszonyt, hogy visszaküldi a komájához. Ettül az asszony nagyon megijedt, mert az előző ura hidegvérű vót, nem kellett neki csak ritkán az asszony. " (Báta) A sárközi asszonyok felszabadultabb, emancipáltabb helyzete, a közvélemény toleranciája is kedvezett a férjüktől eltérő vérmérsékletű asszonyok szeretőtartásának, melynek legkézenfekvőbb, legkisebb veszélyforrással járó lehetősége volt, a valamelyik komával folytatott viszony. „ Volt olyan férfi, aki nem tudta kielégíteni a feleségét, nem azért, hogy kicsi vót a szerszámja, hanem azért, mert hidegvérű vot, nem kellett neki csak nagy ritkán az asszony. Az meg tüzessegű volt, nem hajtotta agyon magát a munkával, ráért a valagával foglalkozni, jobban igényelte a férfit. Na, most mit csináljon az ilyen asszony? Nem ment a falnak, kicsapott az ura mellett, szeretőnek fogott másikat. Sok ilyen volt. A nótában is az van: Egy se asszony, ki nem kurva, Ki az urát egyszer-kétszer meg nem csalja. Ezt aztán sokan szentírásnak vették. És ha találkozott egy olyan férfivel, aki rendesen lekezelte, jól esett neki, ahhoz nagyon ragaszkodott. Melegvérű volt, de mondták azt is az ilyenre, hogy fehér máj a van. Az olyan nem bánta volna, ha reggel beleteszi az ember, és esteiig benne lenne, még azt is sajnálná, ha pisálni ki kellene venni. " (Decs) A anyagi jólét indikálta női emancipációnak, a sajátos sárközi nőuralomnak tudható be, hogy a szexuális viszonyt nemritkán a nők kezdeményezték. „Én 1923-ban esküdtem, nősülni már jóval hamarabb! - Jegyezte meg kajánul adatközlőm, majd így folytatta: A komámasszony állandóan azt mondta - de ügyetlen vagy, de fösvény vagy! Nemcsak egynek kell az. Tán félted, hogy elkopik! Ne mindig paprikást egyél, kóstold meg a keszeget is! - Meg is kóstoltam. Tudja, az egyik jobban tálalja, mint a másik, és 219