A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

jobb őrzést és a fák locsolását kérte a Magistrátustól. Ugyanakkor javaslatára hozzákezdtek abban az évben a nagyerdei kádas és medencés fürdő és ehhez csatlakozó vendéglő építéséhez is." Ezt azonban már nem élvezhette a kezdeményező, aki szabad idejét maga is szívesen töltötte a Nagyerdőben, ugyanis újabb fordulat következett, ahogyan a debreceni Magistratus 1823. október 2-i ülésének naplója megőrizte: „ Méltóságos Generális Illésy Sándor O Nagysága a mái napról költt hivatalos Levelébe tudtára adja a Magistratusnak, hogy a felsőbb Rendelésekhez képpest az itten Quártélyozó és a Brigádja alatt lévő Hertzeg Hessen Homburg nevet viselő Nemes Magyar Lovas Ezered Lengyel Országba masírozván, ennek a Mars Rutáját meg küldi. (...) Az által küldött Mars Rutta szerint az említett regement két tsapatba masírozván itten keresztül, az első csapat úgy mint a Stab és az Óbester és 2-ik Major Divisiója October 5-én, a 2-ik csapat a folyó hónap 6-kán."

]00 E szerint 1823. október 5-én távozott Debrecenből Simonyi József ezredes, ma már tudvalevőleg, végleg. Ugyanis amikor megint Lengyelországba, ezúttal Tarnopolba helyezték át a 4. (Hessen-Homburg) huszárezredet, ezzel szinte egyidőben, e hó 14-én kelt paranccsal vezénylőjét, vitézvári Simonyi József báró ezredest, felfüggesztették beosztásából.

101 Hősünket olyan időpontban érte ez a súlyos csapás, amikor magánügyei is a legszebb úton voltak. 1819-ben elnyerte az Arad vármegyei Vadász és Bél-Zerind tizenegyezer holdas birtokának adományát, és ebbe a következő évben be is iktatták.

102 A rangja, beosztása, kitüntetései után élvezett járandóságain túl ezzel is biztosítva anyagi jólétét és függetlenségét, 1822-ben feleségül vette hegelsfürsti Leiner Ferenc tábornok Teréz nevű leányát,

103 és az ifjú házasok hamarosan gyermekáldásban is részesültek.

104 Legjobb kilátásai voltak, hogy a debreceni polgárok közt és a családi tűzhely mellett is helyét megtalálva, teljes életet élhessen. Azonban a harminchat esztendő óta folyvást katonáskodó, sőt véres harcokban életét állandóan kockáztató huszárezredes egyéniségétől nem tudott megszabadulni. Miután egyrészt nagyon is jól tudta, hogy a sikeres fegyveres harc mind a legkeményebb fegyelmet, mind ennek biztosítására a parancsnok részéről biztos vezetést és az alárendeltek részéről a teljes bizalmat is megköveteli, másrészt az utolsó tíz évben egységparancsnokként széleskörű dicsérő-fenyítő jogkörrel is rendelkezett, beleértve a hadbíráskodást és háborús időkben a pallosjog gyakorlását, nehezen viselte el az ezredénél bekövetkezett változásokat, főleg a fegyelem meglazulását. Erre való tekintettel egyre szabadabb kezet adott ezrede hadbírójának, Freyberger Antalnak, aki vasszigorral lépett fel a legkisebb vétséget is tapasztalva. Ez azonban csak tovább növelte a legénység ellenállását. Miután főleg az eltávozásokból, szabadságolásokból való visszatérésben egyre több lazaság mutatkozott, 1820-ban pedig már sorozatosan elszökések is történtek, hősünk, ezrede hadbírójáSZABÓ, 45. Közli: SZABÓ, 49. KA, HKR, 1825-W-4/162. OL, birtokpapírok, számozatlan, NAGY Géza, 541. o., OLÁH, HK, 459. KA, Grundbuchblatt, KA, HKR, 1820-M-284, HL, GK, 1822-S-1912. Két kisdedként elhunyt fia (István és Károly) mellett felnőtt kort megélt egy leánya és egy fia született, előbbi, Katalin, hauen-ebersteini Hertweck Mór tábornok felesége lett, utóbbi, Lajos (1824-1894) politikai pályára lépett, kereskedelmi miniszter volt 1875/76. Vö.: NAGY Géza, 543., OLÁH 199