A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

ni, hogy a Városból a Nagy Erdőig tartó és a szép sétállásra megkívántató Útnak elkészíttetéséhez továbbá is Rabokat a Várossnak minden prejudicium és Consequentiája nélkül ki rendeltetni méltóztasson, melly munkának elő segéllésére a magam saját Erszényéből, minden más egyebek ketsegtetése nélkül 200 Rf (rajnai forintot, Z. J.) ajánlani és ide rekeszteni bátorkodom, ahoz kapcsolván kérésemet, hogy tessék a Tekintetes Nemes Magisztrátusnak ezen tsekély ajánlásomat acceptálni, és bölcs rendelése szerint oda, ahova kívántatik, fordíttatni. Mellyek után maradván a tekintetes Nemes Magistrátusnak köteles szolgája, B. Simonyi óbester "

S9 Javaslatát és ajánlatát a Magistratus már a június 5-i ülésén megtárgyalta, és határozatot hozott: „ Valamint eddig mindenkor úgy ennekutánna is kész a Magistratus ő Ngának kérését tellyesíteni", ám „ ami pedig az O Nga által ajánlott 200 ft-ot illeti, mint hogy a Czél, mellyet az által 0 Nga kíván elérni, inkább a Ns Város díszesítését és a publicum hasznát érdekli, azt egy átaljába nem acceptálja a Magistratus".

90 Erre hősünk viszontválaszul huszáraival kimérette a Péterfiai Kapu és a Nagyerdei Kapu közti 500 méternyi utat, a további munkálatokhoz is biztosította őket, ezen túlmenően pedig saját pénzen vásárolt és hozatott 600 jegenyefa-csemetét. November 19-i újabb levelével csak karókat kért ezekhez a város vezetésétől.

91 Az út elkészültét és annak legkésőbbi valószínű időpontját tanúsítja az, hogy ma is rendkívül figyelemre méltó levéllel fordult 1819. december 11-én a Református Kollégium rektorához és professzori karához. Ez a következőképpen szól: „ Tiszteletes Rector Professor Úr! Tiszteletes és Tekintetes Professorátus! Minden jó Hazafi tartozik Hazájával jót tenni, minden Keresztyén Ember Felebarátjának hasznára lenni, ez közönséges, ösméretes és Mennyei Törvény. Én, mióta életemet használni módom vagyon, ebben nyughatatlankodom, és Debrecenben is, (ahol talán legnagyobb kötelességemnek tartom azon indulatokat tellyesíteni,) csak abban kezdhetem el szolgálatomat, hogy a Város díszére és a Publicum gyönyörűségére egy Álét a Nagy Erdő felé készíttetek. Jól is tudom azt, hogy nem fogom fáradságaimat soha megbánni, mert sok érdemes megösmérői lesznek ezen jó czélomnak. De azonban tartok a sokféle gyülevész és neveletlen Gyerekemberektől, hogy e munkám follytatásában szántszándékkal károkat fognak tenni. Kérem a Tiszteletes Professorátust, mint ezen Kollégiumban a nagy gyülekezetű Ifiúságnak Kormányozóját, az alattok levő Nemes Ifiúságot arra indíttatni méltóztassanak, hogy ők, akik itten jövendő életekre pallérozódni vannak, és leggyakortabb a Nagy Erdőben való sétálásokból részesülnek, ezen Áléban levő fákra, mellyeket én nagy bajjal sok messzi helyekről össze hordattam, felvigyázni, és minden kárt tevőket meghátráltatni ne sajnáljanak, és a conservatióért (a megőrzés érdekében, Z.J.) ezen örökre való gyönyörűségre tett fundamentumra (építményre, Z. J.) ők is vigyázó szemmel lennének, úgy megnyugodva lehetünk, és az elkezdett dolognak szép végire jutni fogunk. Mellyek után egész Tisztelettel maradtam a Tiszteletes és Tekintetes Professorátusnak készköteles szolgája Báró Simonyi óbester. "

92 Fakszimilében közli: SZABÓ, 25. és 26. közt. Egészében közli: SZABÓ, 27. SZABÓ, 28. DKL, A/41, Fasc. 3. közli.: SZABÓ, 29. 197