A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

így is történt, a rektor már aznap megadott válaszával sietve biztosította intézkedéséről az ezredest, levelét úgy értelmezik „Nagyságod Tanuló Ijjainknak nem tsak különös részt ajánl ezen gyönyörűséggel való létre, hanem hozzájok azzal a bizodalommal is méltóztatik viseltetni, hogy őket a megtörténhető gorombaság és éretlenség valószínűsége ellen mintegy felvigyázósággal tiszteli meg. " Ez alapján már lépést is tettek: „Nagyságodnak Tanuló Ifjainkat ennyire megkülönböztető kegyességét siettem, minél elébb lehetett, az öszvegyűjtetett Nagyobb Tanuló Ifjúságai minél hathatósabb háládatossággal s intéssel közleni, és Tiszteletes Classius Inspector (osztályfelügyelő, Z. J.) Úr a Kisebb Ifjúság előtt ugyanezt cselekedte. "

9i A város vezetése is örömmel fogadta a kezdeményezés megvalósítását. Sőt szívesen eleget tett a huszárezredes újabb gondoskodó kéréseinek is, amelyekkel például 1820. január 7-én további fák ültetését, április 14-én a fasor őrzését kérte.

94 E kérések teljesítése mintegy viszonzása volt annak a gesztusnak, amit az 1819. szeptember 9-i magisztrátusi ülés jegyzőkönyve így örökített meg: „A N. Hessen Homburg Huszár Regement Óbestere Mtságos Vitézvári Báró Simonyi József Úr 0 Nagysága af Hónap 6. Napján költ Levelében arról tudósítja a Magistratust, hogy a Vezérlése alatt lévő Vitéz Regement Négy 86 Esztendős Zászlói helyett ujjakat nyervén, azokat a közelebb jövő September 26-ik Napján illendő pompával ezenn Városban fel szenteltetni kívánnya, és arra nézve a következendő Négy Kereszt Atyákat hívja meg, a bé vett szokáshoz képpest, úgy mint az első Zászlónak s egyszersmind mind a Négynek fel szentelésére Szathmári Püspök Kítgos Klobusitzky Ő Nagyságát, a Másodiknak az Egri T Káptalant, a harmadiknak a Nagy Váradi T. Káptalant, a negyediknek pedig ezenn szabad Királyi Debreczen Várossát, azonkívül pedig ezenn jeles Ünnep Örök emlékezetére egy Öreg Zászlót ugyantsak ezenn Városnak fog ajánlani. "

9 Az 1820. augusztus 6-án nagy népünnepély keretében felavatott Simonyi út máig hirdeti a jókedvű adakozó emlékét.

96 Ezt még inkább erősítette az utókor részéről számos túlzással megőrzött és tévesen ugyancsak 1820-hoz kötött, valójában egy évvel korábban történt esemény.

97 Hősünk ugyanis elsődlegesen továbbra is katona maradt. Ennek egyik megnyilatkozásaként 1819ben, az első júliusi hétvégén, legényei gyakoroltatására, a város polgárainak szórakoztatására és a tanulóifjúság okulására lejátszatta azt a tíz évvel korábbi wagrami csatát, amelynek maga is tevékeny résztvevője, sőt egyik hőse volt. A bemutatott huszárroham fogadására az ugyancsak Debrecenben elhelyezett 39. (Don Miguel) magyar gyalogezredbelieket vezényeltette ki.

98 A következő évtől kezdve, a hősünk által „a városból a Nagyerdőbe vezető töltés, sétaút és fasor, vagyis allé" felavatását követően, ezen vonultak ki a huszárok a Nagyerdőbe, hogy időről-időre lovasbemutatókkal szórakoztassák az őket befogadó polgárokat. Egész debreceni tartózkodása alatt egyébként gondoskodott Simonyi óbester arról, hogy kedvenc útja jó karban legyen. 1822. március 22-én a Egészében közli: SZABÓ, 30. SZABÓ, 32. Idézi: SZABÓ, 36. SZÉCHENYI, II. k. 54. Az ezredhez két nappal korábban bevonult „legnagyobb magyar" részletesen felidézi naplójában az eseményt. SZABÓ, 40. skk. HK, 465. 198