A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

közt huszárai gyalogrohammal zúzták szét. Visszatérve a sziklák közül, még a Hermsdorf felé menekülők után mentek. Összesen háromszázkilencvenkét foglyot ejtettek, százhuszonhat saját és szövetséges harcost kiszabadítottak, zsákmányoltak harminckét löveget és közel ötszáz fegyvert, Simonyi őrnagy mindezt a főhadiszállásra Teplitzbe küldette. Maga Königswaldéhoz visszatérve, azt a parancsot kapta, hogy csatlakozzon ezredéhez Duxnál.

65 Beérkezve, e hősi küzdelmek elismeréseként a hadvezetés 1813. szeptember 11-vel egységében alezredessé léptette elő.

66 A hadjárati esztendőnek azonban még nem volt vége. Már előléptetése nyolcadik napján, amikor a csehországi Arbesaunál a támadó franciák négy ágyút zsákmányul ejtettek, a három svadron élén tartalékban állt Simonyi alezredes, a korabeli jelentést idézve, „ nemzeti bíztató szavaival vitézi lángra lobbantott embereit az ellenségnek vitte, az ágyúkat megszabadította, s az ellenséget nagy veszteséggel visszaszorította" 61 Ezúttal főparancsnoki dicséretben részesült, míg egyik kapitánya ez alapján nyerte el a Katonai Mária Terézia-rendet. Októberben hősünket a Drezdában maradt ellenséges erők megfigyelésére vezényelték. Ő azonban ezen túlmenően az alárendeltségébe helyezett három svadron saját huszárral, egy század dragonyossal, két svadron ulánussal, két ezred kozákkal, három század gyalogsággal és hat ágyúval, vagyis korabeli nézet szerint egy dandárnyi hadoszlopával, október 9-én rátámadt a Herbentingben elsáncoltan védekező ellenségre. Miután a francia lovasságot szétverte, elvonult Dohna felé. Elképzelése bevált, ezáltal kicsalogatta a francia gyalogságot, amely azonban észlelve további közeli jelenlétét, négyszögalakzatot vett fel, és a mezőn várta a további fejleményeket. Az azonnal támadó Simonyi alezredes ágyútüzet követő, a négyszögalakzat négy sarkát egyszerre bomlasztani kezdő, fergeteges lovasrohammal ezt is felmorzsolta. Négyszáz foglyot ejtett, miközben mintegy további négyszáz francia gyalogos holtan maradt a helyszínen. E hőstett alapján, „kiváló vitézségének igazi megbecsüléseként" a szövetséges orosz cár a Szent György-renddel tüntette ki, és még egy baskír ezredet is átengedett Simonyi alezredes alárendeltségébe. Az irreguláris lovasok azonban az október 10-én ismét megindított támadáskor csődöt mondtak, így a harcmódjukat nem ismerő magyar törzstiszt visszaküldte a baskírokat az orosz hadvezetésnek.

68 Akkor Simonyi alezredest is elvezényelték Lipcséhez, ahol október 16/18-án tombolt a máig híres népek csatája. A csata másnapján érkezett be, és rettenthetetlen bátorságával mégis első dolga volt, hogy Kállay Miklós gróf, Szabolcs vármegyei alispánnak rövid tudósítást küldjön az éppen hazafelé indított futárral: „Az esső esik, az ágyúgolyóbis egymást éri körülöttem, de mégis a gyepen hasmánt írok Méltóságos Úrnak ezen főtiszt által, hogy tudgya meg, hol vagyunk. "

69 Harcbavetésére csak 18-án, másnap került sor, akkor huszárezrede és egy támogató dragonyosszázad élén három francia lovasezreddel került szembe. Miközben csapatait támadásra tüzelte, a tizenkettedik rohamot vezényelve, egy lovaskarabélyos közeli lövése szíven találta, kezéből kihullott a szablyája és lezuhant a lováról. De hamarosan feléledt eszméletvesztéséből, ugyanis a mentéje belső zsebében hordott piros bőrtárcájában levő jelentőkönyvében megakadt a golyó. Az ötvenkét lapból csak huszonhatot tudott átütni, azután elakadt. Huszárai azonnal követték a holtáOL, számozatlan, Dőry kapitány és társai: Zeugnis,. Pilsen, 1814. jól. 17., SCHELS, I. k. 161., NAGY PÁL, 131. skk. KA, Grundbuchblatt, KA, HKR, 1813-G-5319, OL, NAGY Géza, 513. skk. Idézi: NAGY Géza, 516.. OL, számozatlan, Luzsénszky báró főhadnagy és társai: Attestat, Pilsen, 1814. jól. 17.,THÜRHEIM, II. k. 93., NAGY PÁL, 139. skk., NAGY Géza, 517. skk. OL, számozatlan, Simonyi József ezredes Kállay Miklós grófnak, Leipzig,, 1813. okt. 17.,közli: NAGY Géza, 520. 193