A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

ból feltámadni látszó parancsnokot, aki azután további hat rohamot vezényelve, megrendítette és visszaszorította az ellenséges túlerőt.

70 A korabeli hadijelentés szerinti „magasztalásra méltó hősiesség" elismeréseként másnap a hadszíntéren nevezte ki I. Ferenc császár-király Simonyi József bárót a 4. (Hessen-Homburg) huszárezred ezredesének, és azonnal átadta neki az egység vezényletét. Az erről szóló hivatalos leiratot azután 24-én állították ki és 30-án nyújtották át neki.

71 Hősünk immár elérte, hogy az egykori legifjabb közhuszárból, személyes helytállása elismeréseként, rangról-rangra emelkedve, immár egysége rangidős elsőszámú törzstisztje legyen. A következő lépés már a tábornokság lehetett volna, azonban a háborús korszak a végéhez közeledett, bár még nem volt vége. A francia földre visszavonuló ellenséges hadsereg üldözése során az újonnan kinevezett huszárezredes is messzire eljutott. Lipcsétől Fulda, Frankfurt, Mannheim, Heidelberg, Karlsruhe, Rastadt, Freiburg és Basel érintésével, majd a Rajnán átkelve, Argau, Solothurn és Bern svájci kantonon áthaladva, december 29-én lépte át Villars-nál a francia határt. 1814. február 2-án érkezett be Troyes alá, ahol a főerők újabb összecsapására készültek a szembenálló hadviselő felek. A tartalékhadseregben, az elővédbe beosztva, február 6-án saját huszárezrede, egy orosz kozákezred, három zászlóalj gyalogság és hat ágyú élén rajtaütött a franciákon, de a túlerő elől vissza kellett húzódnia. Miután a francia hadsereg mégis elvonult, utána nyomult, és Lapin falunál rajtaütött az utóvéden. Továbbra is az ellenség nyomában, Sens és Villeneuve érintésével február 12-én jutott el Marét városáig, majd másnap Fontainebleau királyi kastélyához. Mindkettőt ő vette birtokba, és utóbbi helyen el is időzött. Amikor február 18-án Melun felől francia felmentő csapatok érkeztek, rendezetten visszavonult Marét felé. Az őt üldözőkkel huszáraival lóról szállva vette fel a harcot a Loing folyó hídjánál, a további üldözést pedig azzal akadályozta meg, hogy a közeli malomból kihordatott lisztes és búzazsákokból sáncot rakatott a hídon.

72 E hőstettére azonban, ahogyan személyesen később elpanaszolta, a hadvezetés nem figyelt fel, pedig saját szavaival „veszedelmesebb pillanatban fontosabb szolgálatot még nem tett, nem is tehetett volna" P Ezt követően utasítása szerint Sens, La Chapelle, Auxon, Tonner és Montbord érintésével Dijonhoz vonult el, ahová február 26-án érkezett be.

74 Addigra az ellenséges csoportosulás már Lyon felé húzódott. Felderítő-biztosító erőként március 2-án először Simonyi óbestert, ahogyan az ezredest akkoriban még magyarul nevezték, küldték utána. 9-én Bourg-en-Brasse városba érkezve, rövid pihenőt tartott, miközben egy ellenséges rajtaütés megzavarta, sőt kiszorította Saint-Amont felé. Csak március 13-án tudta újra birtokba venni ezt a várost, majd 17-én Meximeur városban csatlakozott a főerőkhöz. Ott érték utol az ezrede erősítéseként utána küldött Bihar és Temes vármegyei huszárok, összesen négy svadron. Addigra az ellenség bezárkózott Lyon városába és várába. Felderítésükre és nyugtalanításukra a zajló Rhone folyón Miribel magasságában átúsztatva, március 20-án, az esti sötétségben, kozákokkal megerősített három huszársvadronjával megint csak Simonyi ezredes vállalkozott.

75 Erről is beszámolt a már említett Kállay Miklós grófnak: 70 NAGY Pál. 153. skk., NAGY Géza, 517. skk., vö.: SZENDREI, 809. skk. 71 KA, Grundbuchblatt, az idézet helye: HIRTENFELD, I. k. 742. 72 KA, AFA, HA, 1814-2-1, -819, -859, OL, számozatlan, Hardegg gróf altábornagy és társai: Attestat, Wien, 1814. aug. 12, AMON 1882, 426, NAGY Géza, 523. skk, DER KAMERAD 73 Idézi: NAGY Pál, 169. 74 NAGY Géza, 528. skk. 75 KA, AFA, HA, 1814-3-1, Italien, 1814-13-1 194