A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

amely, midőn a rárohanó kevés lovasságot a nagy por miatt nagy sokaságú lovasseregnek gondolta, és nagy zavarodás támadt soraiban, futásnak eredt, miközben nevezett sokakat agyonvagdalt az ágyúk mellett, az ágyúk mellől elszaladtakat pedig mindaddig üldözte, míg csak engedte a sík föld. Mely tette által nemcsak az elfogott tartaléksereg ágyúit és a kincstári málhát mentette meg, de a hátramaradt sereget is megoltalmazta a bekövetkezhető veszedelemtől. "

35 E hőstettét a hadvezetés az 1797. szeptember 7-én adományozott arany vitézségi éremmel és extrazsold odaítélésével ismerte el.

36 Kisebb további harcbevetés után Mantovához vezényelt hősünk ismételten tanúsította rettenthetetlen vitézségét. Egy balul sikerült kitörést követően huszáraival rohamban visszaszorította az ellenséget az erődtől, és összeszedett vagy kétszáz szétszóródott saját harcost, számos sebesültet és három ágyút. Miután ezekkel visszatért, Mantovában második arany vitézségi érmét is megkapta. Az ő és társai hősiessége ellenére 1797 februárjában fel kellett adni Mantovát. Akkor egységével Velencén és Stájerországon át egyenesen Bécsbe vonták vissza.

37 A megváltozott körülményekre és a még folyó háborúra tekintettel a tétlenséget nem viselő Simon József strázsamester az akkori leginkább lehetséges előmeneteli valószínűséget választotta, alakulatot váltott. Minthogy a Garda-tó menti Salónál hőstettét huszárai élén az 1. (Mészáros) ulánusezredbeliekkel közösen hajtotta végre, mégpedig az ulánusezred magyar tulajdonosának csoportosításában, aki személyesen is tapasztalhatta kimagasló katonai erényeit, és ezért még a hadszíntéren megígérte az első főtiszti rangot, átment hozzá. 1797. szeptember 23-án elhagyta a 8. (Wurmser) huszárezredet és az itáliai Medeában csatlakozott az 1. (Mészáros) ulánusezredhez, majd ezzel Rockersburgba vonult el.

38 Ott nevezték ki, egész háborús helytállása alapján, 1797. december 23-án az első, akkori megnevezés szerinti, főtiszti rangba, előléptették alhadnagynak.

39 Ezzel fontos lépést tett a katonai pályán való előrehaladásban. Miután altisztből immár főtiszt lett, csak a körülményeken múlt már, hogy hősi teljesítményei alapján meddig juthat előre a ranglétrán. Egyelőre azonban, a már október 2-án megkötött béke miatt, bár továbbra is Rockersburgban maradt, erre nem nyílt módja.

40 Ám rövidnek bizonyult a békeidőszak. Már 1799 tavaszán kirobbant ugyanis a második franciaellenes koalíciós háború. Erre tekintettel a korábbi Mészáros-, akkor már Merveld-ulánusokat a Rajna-mentére, Kehihez vonta előre a hadvezetés. Hősünk korábbi vitézi helytállását új kötelékében is folytatta. Az első jelentős fegyvertényt november 2-án hajtotta végre, amikor ötven harcosával tízszázadnyi ellenséges gyalogság akcióját akadályozta meg, a hivatalos tanúsítvány szerint a következőképpen: „ Hátrahagyott a Marlen helységen át Offenburgba vezető országúton egy káplárt néhány legénnyel lövöldözés és zavarkeltés okáért, ő maga pedig a többi legénnyel a sűrű erdőbe húzódott, s hagyta, hogy az ellenség mintegy 3/4 óra járásnyira előre menjen. Akkor rárontott az 35 KA, MTO, számozatlan melléklet: Klenau gróf tábornagy és társai: Attestat, Prag, 1802, marc. 2., hivatkozás nélkül idézi: NAGY Géza, 529. 36 KA, Grundbuchblatt, KA, Belohnungsanträge, Tapferkeitszeugnisse, Nr. 414/1796, OL, számozatlan, Trach Emmanuel báró őrnagy és társai: Attestat, 1802, NAGY PÁL, 52. skk. 37 NAGY PÁL, 55. skk., NAGY Géza, 532. 38 NAGY Géza, 533. 39 KA, Grundbuchblatt 40 NAGY Géza, 533. 187