A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

elmenő sereg Marlen mellett hagyott s három kompániából álló csapatára, s összekaszabolta a hirtelen való rajtaütés által megrémített ellenséget annyira, hogy egy része azon ellenséges sokaságnak ott maradt, a többit pedig szétzavarta. Mikor ezeket tapasztalta, a fönt nevezett, szám szerint említett legényeivel, a hátul levő ellenséget is annyira megverte, hogy az kénytelen volt mindennemű szándékával felhagyni, s célját el nem érhette. (...) A támadással az oly nagy sokaságú ellenséget szerencsésen le is győzte, sőt a megejtett győzelem után a számtalan sok agyonvagdaltakon és sebesülteken kívül még három tisztet és százötven legényt is elfogott. " Ezután téli szállásra Offenburgba vonult. A harcok újrakezdésekor, 1800 tavaszán Eulle térségébe vonták előre, ahonnan a főerők előbb Ulmig, majd a Dunán Neuburgnál átkelve, egészen Regensburgig visszavonultak. Ennek fedezése során Simon József alhadnagy hősiességével mindújra felhívta magára a figyelmet. Egy további tanúsítvány szerint május 6-án Sankt Peter magasságába fürkészésre kiküldve, jelentős francia hadoszlopot észlelt. Erre harminc harcosával lesállást foglalt, ahogyan írva van: „ A Kirchgarten nevű helység melletti erdőbe húzódott, s maga előtt mintegy ötszáz lépésre elvonulni hagyta az ellenséget. Bevárta utócsapatát, azt hirtelen megrohanva, szétkergette, aki elibe esett, összevagdalta, s egy pár elfogott ellenséges ágyúból annyira lövöldöztetett, hogy az ellenség nem tudta, mire vélje ezen hirtelen támadt csatazajt, s akadályozva látta magát útja folytatásában, s fölhagyott előbbi szándéka végrehajtásának célba vett módjával. (...) Ez alkalommal sok legényt, lovat és szekeret fogott el. Június 10-én Weissenhorn városnál megakadályozta a franciákat, hogy üldözhessék a császári-királyiakat, majd másnap szétverte az ellenséges előőrsöt. Június 23-án a Neresheim melletti Ohmenheimnél fél svadronjával a fogságba esett bajtársait kiszabadította, az ezredágyúkat és százötven lőporos szekeret a franciáktól visszahódította. Június 27-én a neuburgi átkeléskor a megtámadott utóvéd segítségére sietett, és a Kaisersburgtól Strass felé vezető úton rajtaütött az ellenségen, kiszabadította százhuszonhat bajtársát, köztük hat tisztet, foglyul ejtett egy tisztet és hatvan legényt, továbbá gazdag zsákmányt szerzett. A fegyverszünet után is (!) e tevékenységét folytatta, november 3-án Kehlheim térségében, december l-jén Langenfeldnél, ahol tanúsítvány szerint fél század ulánussal előbb háromszáz lovast, majd kétszáz gyalogost és végül még ötven lovast ejtett foglyul váratlan rajtaütéssel. December 18-án még Feuchtnél virtuskodott ulánusai élén, amikor újabb fordulat következett be katonai pályafutásában.

43 OL, számozatlan, Mehrfeldt vezérőrnagy és társai: Attestat, Hohenmauth, 1802. márc. 9.,közli: NAGY PÁL, 61. és NAGY Géza, 534., mindkettő több pontatlansággal OL, számozatlan, Fürst Rosenberg altábornagy: Zeugnis, Aste, 1800. júl. 1., Fürst Rosenberg altábornagy és társai: Attestat, Prága, 1802. márc. 1., az idézet helye: Merfeld gróf altábornagy és társai: Attestat, Pardubitz, 1802. márc. 9., közli: NAGY PÁL, 66. és NAGY Géza, 535., mindkettő több pontatlansággal, vö.: Thürheim, III. k. 211. KA, MTO, számozatlan melléklet: Ferenc homburgi herceg és társai: Attestat, Graz, 1802. február 26., Hardegg gróf ulánuskapitány és társai: Attestat, Prag, 1802. márc. 1., Dietrich von Hermansberg tüzérfőhadnagy és társai: Attestat, Ebendorf bei Wien, 1802. márc. 6., OL, számozatlan, Fürst Rosenberg altábornagy és társai: Attestat, Graz, 1802. febr. 26., Wallmoden gróf ezredes és társai: Attestat, Regensburg, 1800. dec. 12., Klenau gróf altábornagy: Zeugnis, h. n. 1800. dec. 12. Vö.: NAGY PÁL, 69. skk., NAGY Géza 1911, 536., NAGY Géza 1912, 350., mindkettő több olvasati tévedéssel 188