A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Történelem - Bényei Miklós: A debreceni Kossuth-kultusz kezdetei 1849–1861
vendéglő előtt egy szabadságról éppen visszatért huszár több polgári egyén társaságában - „némi ittasságnak felismerhető jelvényével" - azt kiáltozta: „éljen Kossuth, éljen Garibaldi." Mire egy osztrák katonatiszt szidalmak közepette a huszárt halálra verette és szurkálta. Két arra járó kereskedő segédet pedig csak egy másik tiszt védett meg a súlyos bántalmazástól. A cikkíró visszafogott megbotránkozással nyilatkozott a durva fenyítésről és különösen aránytalannak érezte az emberi élet kioltását az uralkodó békülékenységét bizonyító október 20-i diploma kibocsátása után, amely a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás jogát is újra megadta. 68 Az 1860. július elsején indult újság kiadó-szerkesztőjét, Prépost Istvánt (1821-1867) azonban a hatóságok arra kötelezték, hogy a következő számban helyreigazítást tegyen közzé. Ebben közölnie kellett: „ama huszár nemcsak meg nem halt, de sőt semmiféle szúrást nem kapott s jelenleg a legjobb egészségben várja szolgálati fogságában a felette tartandó ítéletet." 69 Ha a halálos kínzást túlzásnak is vehetjük, tény, hogy az ifjú huszárt letartóztatták és ellene eljárást folytattak. A császári tisztek és az osztrák katonák alighanem bizonytalanságból is fakadó goromba magatartása már nem állhatta útját a Kossuth és a nevével fémjelzett szabadság-eszme iránti érzelmek nyílt kifejezésének. December közepén egyre-másra tűntek fel a város boltjain a „Kossuthoz", „Garibaldihoz" és „Klapkához" címzett cégtáblák. (SZABAD 1967, 211; BARTA 1997, 29) A hónap elején elmarasztalt Debreczeni Közlöny nem sokkal később két olyan hírt is hozott, amelyben Kossuth neve szerepelt: Nagyenyedről azt írta egy levelező, hogy a városban terjesztett kiáltványokat némelyek Kossuthnak tulajdonították, de „az irály pongyolasága és homályos szerkezete" inkább egy fantaszta iparos segédre vall 70 ; a velencei értesülés viszont magára Kossuthra hivatkozva állította, hogy a magyar forradalom vezetői a koronát felajánlották Napóleon hercegnek. 71 Az olasz-magyar kapcsolatok gyakran kaptak hangot az új év, 1861 legelején indult Repülő Lap. Dongó című hetilapban. Ennek szerkesztője Mészáros Károly (1829-1879), akinek az álneve lett a vegyes profilú újságocska alcíme. A debreceni református kollégiumban jogot tanult, 1848-49-ben tüzérfőhadnagyként szolgált, majd a cívisvárosban telepedett le. Népieskedő hangvételű versezeteivel a debreceni diákköltészet hagyományait folytatta. A Dongó pedig az ún. néplapok örökségét elevenítette fel: eredendően élclap, de politikai cikkek és költemények is napvilágot láttak benne. Mészáros Károly többször kifejezésre juttatta Kossuth-párti meggyőződését és Garibaldi iránti csodálatát. (DANKÓ 1974, 284-286; DANKÓ 1991, 3^1; EMBER 1955, 341342) 72 A többnyire saját maga által írt, hol tréfás, hol komoly közleményeiben igyekezett a debreceni köznép szemszögéből láttatni, kommentálni a folyó eseményeket. Mondandóját leginkább „egy tudákos kofa" szájába adta; így emlegette a második és harmadik számban az olasz szabadsághőst és Kossuth Lajost 73 , majd február elején - nyilvános fórumon első ízben - már az országés városszerte rebesgetett titkolt reményt is megfogalmazta: „Csak hozná is már az Isten azt a 68 Tóth E.: December 2. Debreczeni Közlöny, 1860. december 5. 194. p. 69 Czáfolat. Debreczeni Közlöny, 1860. december 8. 202. p. - A halálos afférról Révész Imre debreceni református lelkész december 8-i levele nyomán szól, de a cáfolatról nem SZABAD 1967, 211. 70 Debreczeni Közlöny, 1860. december 19. 212. p. 71 Debreczeni Közlöny, 1860. december 22. 216. p. - Kossuth még az 1859. máj. 5-én lefolytatott párizsi megbeszélésen ajánlotta fel - meghatározott feltételek teljesülése esetén - Jerome Napóleon (1830-1893) hercegnek, III. Napoleon (1808-1873) francia császár unokaöccsének a magyar koronát. Az osztrákok és franciák háborúját lezáró villafrancai béke azonban tárgytalanná tette a megegyezést. 1860 nyarán Napóleon újból kezdeményezte a tárgyalásokat, de a Kossuth november elsejei válaszában foglalt kérdésekre a herceg kitérő felelet adott. 72 A Dongó c. lapról: EMBER 195 5, 33 7-343. 73 Repülő Lap. Dongó, 1861. [2. sz.] 16. p., [3. sz.] 24. p. 161
