A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Bényei Miklós: A debreceni Kossuth-kultusz kezdetei 1849–1861

Kosuthot meg Garibaldit. (Azt hallottam én komámasszony! Hogy a fiuk Bukarestben vannak Klapkával.) Bárcsak kis Pircsen volnának már, mert ha még soká így tart, nem torn én mi lesz belőlünk. Most is tenger katonaság jön a nyakunkra, minden házhoz 2,3 bekvártélyozva."

74 Ugyanennek a számnak egy másik rovatában egy idős cívissel daloltatta el a nótáját: „Rongyos a kabátom / Rongyos a nadrágom, / Majd hoz Kossuth ujat; / De nehéz rá várni. / Éljen Garibaldi. / Szennyes az ingem, / Szennyes az én gatyám, / Majd hoz Kossuth tisztát, / De nehéz rá várni. / Éljen Garibaldi."

75 E pár sor nem a szerkesztő leleménye, hanem az előző év nyarától országosan elterjedt népdal módosított és lerövidített változata. (LUKÁCS-MÉREI-SPIRA 1952, 191) Az októberi diploma kibocsátását követő enyhülési szakaszban újjászerveződhettek a 48-as közigazgatási testületek. Több megyében és néhány városban a bizottmányokba, illetve képviselő-testületekbe beválasztottak emigránsokat, így egy-két helyen Kossuth Lajost is. Télen és tavasszal e megtiszteltetésekről (továbbá a díszpolgári, presbiteri címek adományozásáról) számos hírt átvettek a debreceni lapok.

76 Alighanem ezek a példák, elsősorban Szeged döntése (SZABAD 1967, 172, 186)

77 lebegett a debreceni városi közgyűlés tagjainak szeme előtt, amikor első ülésükön, 1861. február 6-án hasonlóan cselekedtek. A jeles és művelt kereskedő, Csanak József (1820-1900) indítványozta, hogy az elmúlt időszak érdemes férfíait tiszteletbeli képviselői címmel jutalmazzák; második felszólalásában azt is kifejtette: ő kizárólag Bihar megyeiekre gondolna. Némelyek jogi aggályukat fejezték ki, mondván: ennek nincs törvényes alapja. „Hosszas taglalgatások után elvégre is győze a többség" - sommázta a hírlapi tudósító - és huszonnyolc tiszteletbeli képviselőt megválasztottak, mégpedig eltérve az eredeti javaslattól, nemcsak bihariakat. Ott volt közöttük Kossuth Lajos is, továbbá az emigráció másik három vezetője, Klapka György, Teleki László gróf (1811-1861) és Pulszky Ferenc (1814-1897), sőt az olasz felkelők oldalán harcoló híres magyar tábornok, Türr István (1825-1908). Néhány liberális politikus - Deák Ferenc (1803-1876), Kemény Zsigmond báró, Mikó Imre gróf (1805-1876), Tisza Kálmán (1830-1902) stb. - és 48-as tábornok - a szintén száműzött Perczel Mór (1811-1899) -, honvédtiszt, valamint a kompromisszumot kereső Vay Miklós báró (1802-1894) kancellár és Degenfeld Imre gróf (1810-1883) 48-as szabolcsi főispán mellett ott állt e listán az egykori császári főispán, Uray Bálint, Scitovszky János (1785-1866) hercegprímás és Bartakovics Béla (1792-1873) egri érsek neve is.

78 A vitáról szóló jegyzőkönyvi pont inkább az indoklást tartalmazta, vagyis kiegészíti a rövid hírlapi összefoglalást. „ Indítványoztatván, miszerint e' város hazaszerte kegyeletes érzelmeiről ösmert lakosságának ősi jelleméhez lenne hűtlen a' képviselőtestület, ha elmulasztaná az alkotmányos téreni működés első perczeit arra használni fel, hogy a' mit az üldöztetés korszakában nem tehetett, most, - midőn a' szólásszabadság ismét az alkotmányosság védpaizsának oltalma alatt áll, utólagosan teljesítse, s fejezze ki fájdalmas részvétét azon dicső emlékű honfiak iránt, kik a' haza szabadságáért elvérzettek; - testvéri rokonszenvét a' haza szent ügyéért külföldön szám74 Újság egy tudákos kofa szájából. Repülő Lap. Dongó, 1861. [4. sz.] 32. p. 75 Discursus az európai hírű szószátyárok között. Repülő Lap. Dongó, 1861. [4. sz.] 31. p. 76 Mi újság az országban? Debreczeni Trombita, 1861. [1. sz.]; Mi jó hír van édes hazánkban? A Nép Barátja, 1861. [1.] röpív. 2. p.; Legújabb hírek. A Nép Barátja, 1861. [6.] röpív. 4. p.; Debreczeni Közlöny, 1861. május 8. 375. p. ' A szegediek választásáról beszámolt a Debreczeni Közlöny is, 1861. január 26. 259. p.: Bel- és külföldi mozgalmak. 78 Képviselőtestület gyűlése febr. 6-ról. Debreczeni Közlöny, 1861. február 9. 274. p. 162