A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske természeti viszonyai és növényvilága

a gyenge vízellátású, szolonyec talajokon jönnek létre. Itt a sófelhalmozódási szint a felszín közelében vagy a felszínen (vakszik) figyelhető meg. Füves szikes puszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae) A társulás névadói: a fehér virágú ernyős, közönséges cickafark (Achillea millefolium), a pusztai cickafark (Achillea setacea) - ez utóbbi jellemző területeinkre -, továbbá a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina), amely a gyepet adja. Nevét azért kapta, mert virágzáskor az egész növény vörös színűvé válik, nyár végére pedig megsárgul. Május végén, június elején a füves szikes puszta vörös színben pompázik, ilyenkor gyönyörködhetünk igazán a táj szépségében. A füvek között itt-ott feltűnik a jelentéktelen mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis) rózsaszínű virágocskája. Hasonlóan pici fehér virágocskái vannak a sziki madárhúrnak (Cerastium dubium). Kivirít a füvek közül a sziki kerep (Lotus tenuis) sárga pillangós virága. Mindenki ismeri a sziki árpa vagy más néven cigánybúza (Hordeum histrix) szúrós kalászkájú termését. Tavasszal, nyár elején virágoznak a sárga virágú boglárkák: a sziki (Ranunculus laterifolius) és a villásboglárka (Ranunculus pedatus). Kedvelik ezt a társulást a here-fajok is. Ürmös szikes puszta (Artemisio-Festucetum) Nevét a sziki üröm (Artemisia maritima ssp. monogyna) gyakori megjelenése miatt kapta. Az üröm gyógynövény. A hajtásaiban lévő keserűanyagok étvágygerjesztő, emésztést segítő hatásúak. Borászati felhasználását is ez indokolja (ürmösbor, abszint). A derecskéi téglagyári gödrök mentén elterülő ürmös szikesen megtalálható az erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana). Ez kárpát-medencei bennszülött (endemikus) növényfajunk. Kedveli ezt a társulást a sziki pozdor (Podospermum canum); sárga, fészkes virága jelzi a levegő páratartalmának változásait: a párásság növekedésével a szirmok összezárulnak, hasonlóan a bakszakáll (Tragopogon orientális) jóval nagyobb sárga fészkes virágához, amely ugyancsak megterem ebben a társulásban. Nyár vége felé nagyobb foltokban virágzik a lilásvörös virágú sóvirág vagy sziksaláta (Limonium gmellini). A nyári időszak nagytömegű virága pedig a kamilla vagy szikfű (Matricharia chamomilla), a közismert gyógynövény. Kevésbé ismert a rossz szagú vagy büdös zsázsa (Lepidium ruderale), amely ugyancsak előfordul ezeken a területeken. Mindkét társulásban (füves és ürmös szikes) megjelenik a mezei iringó (Eringium campestre), a katángkóró (Cichorium inthybus) a szöszös ökörfakkóró (Verbascum phlomoides), a bókoló bogáncs (Carduus nutans), a közönséges aszat (Cirsium vulgare), melyek a társulás leromlását jelzik. A IV. osztályú szikes talajok növénytársulásai Három termőhelytípust különböztethetünk meg azokon a talajokon, ahol a sófelhalmozódási szint a felszínen van. Szikfok - tavasszal hosszú ideig vízzel borított, de nyárára repedezetten kiszáradó nedvesszáraz termőhely. Vakszik - tavasszal rövid ideig vízzel borított, de már a késői tavasztól száraz-kopár, vegetációval csak a nyár közepén betelepülő termőhely. Szikpadka - az előző két termőhelytípust szegélyező mintegy 12 cm széles lejtős felszínsáv, melyen keresztül a szikfok és a vakszik a szikes pusztával érintkezik. 41