A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Régészet, Ókortudomány - Dani János: A korabronzkori Nyírség-kultúra települései Polgár határában

lajt kihasználva - legalábbis Kengyel-köz esetében - a földművelés szerepe is jelentős lehetett, földművelésre utaló növényi maradványok azonban nem kerültek elő a településeken. Növénytermesztésre, konkrétabban gabonafélék termesztésére utalnak közvetve azonban a Kengyelközön viszonylag nagy számban előkerült őrlőkőtöredékek. Valószínűleg a homokos, kevésbé termékeny területeken az állattartás és a vadászat jelentősége megnő a növénytermesztéssel szemben. Ugyanannak a kultúrának területenként eltérő gazdálkodása, megélhetési stratégiája egyáltalán nem meglepő; ezt tapasztalhatjuk például Vucedol és Vinkovci esetében (a Vuöedol-kultúra két lelőhelye), a két lelőhelyen a vadászott és tenyésztett állatok aránya drasztikusan eltér egymástól, és ez szintén az eltérő földrajzi - ökológiai adottságokkal magyarázható: Vinkovci erdős területen feküdt - ami a vadászatnak kedvezett - míg Vucedolt füves síkság övezte, ami nyilván a legeltetéshez biztosított jobb feltételeket (DURMAN 1988, 18, 47, lásd a 25. old. diagrammjait). A tenyésztett állatok arányát tekintve Vucedolban is ez a sorrend figyelhető meg, de ott feleakkora a szarvasmarha és sokkal nagyobb a sertés illetve a juh aránya és kb. tízszer nagyobb a vadászott állatok aránya is. (JURISIC 1988, 24-26, 51-53). A gödrökben talált kis mennyiségű állatcsontanyagra vonatkozó másik magyarázat az, hogy a település igen rövid ideig volt használatban, ennek azonban ellentmondani látszik az a tény, hogy több kút is feltárásra került a lelőhelyen. A kutak közül valószínűleg nem mindegyik volt egyszerre használatban, hanem miután az egyik tönkrement, ástak egy újat. Kutak ásása egyébként is valamiféle állandóságot, legalább 1-2 évig tartó egy helyben lakást feltételez. A 306. és 492. objektumokból előkerült egy-egy agyag kocsikerék-modell: a 306. objektumból származó db csaknem teljesen ép és átmérője 9 cm; a 492. objektumból előkerült nagyon töredékes és kb. 5.5 cm átmérőjű (Lásd: 7.t./l 1; 9.Í./3). Mindkettő a hármas gyűrűt formázó két objektumcsoport egy-egy gödréből került elő; ez erősítheti azt az elképzelést, hogy ezek az objektumok valamiféle különleges épülethez tartozhattak (a korabronzkori telepen előkerült 2 db lócsont is a 306. objektumban volt). A nagyobb kerék inkább fából készült kocsimodellhez, mint agyagból készülthöz tartozhatott, ahogy azt a tószegi példányokkal kapcsolatban Bóna I. megállapította (BÓNA 1993b, 74). Korban legközelebbi párhuzamait a Vuöedol-kultúrából: Vucedol, Zók (BÓNA 1960b, 91); a Somogyvár-Vinovci-kultúrából: Lengyel, Nagyárpád, Keszthely környéke, Börzönce (BÓNA 1960b, 91-92; BODNÁR 1990, Abb. 4/3-6); a Makó-kultúrából: Hódmezővásárhely-Gorzsa (BÓNA 1960b, 92) ismerjük. Egész kocsik ebből a korszakból a Vucedolkultúrából (DURMAN 1988, 19, 47, 168.no.24

.); a Somogyvár-Vinkovci-: Börzönce (BONDÁR 1990, Abb.5.) és a Glina III. - Schneckenberg-kultúrákból: Kucsuláta (Cuciulata), Branef, Odaia Turcului...(BICHIR 1964, Fig.L; SCHUSTER 1996, 117-119, Pl.1-2) ismertek. A korban és területileg is legközelebbi kocsimodell azonban a Szaniszlóról/Sanislau/ előkerült benyomott háromszögekkel díszített példány (BADER 1978, P.1.VII./15; BÓNA 1993.b., 74). Agyag kocsikerék-modellekét ismerünk Tiszalúc-Dankadombról a Vl./a. gödörből is (KALICZ 1968, Taf. XXVIII./21-22.), mivel a gödör nemcsak a Nyírség leletanyagát tartalmazza, hanem belekerültek hatvani töredékek is (pl.: KALICZ 1968, Taf.XXX./17-18.), ezért nem dönthető el biztonsággal, hogy melyik kultúra hagyatékát képezik a kerekek. A kerekek és a lócsontok alapján nyilvánvaló, hogy használták a kocsit a Kárpát-medence ÉK-i felében is a korabronzkor időszakában. A 307.objektumból előkerült orsókarika (8.t.:10) a fonás illetve a szövés meglétére utal. A településen talált kőeszközök vizsgálatának köszönhetően egyértelműen kiderült, hogy ez a közösség kőnyersanyagának nagy részét a Tokaj-Zempléni-hegységből (Bodrogkeresztúr-Erdőbénye környéke) szerezte be. Ez alól csupán a kvarcit és a gránátos csillámpala kivétel. A kvarcit valószínűleg a Bükk-hegységből származik. A csillámpala - amit mállékonysága miatt az edénykészítésnél használt soványító anyagként használhattak - viszont az Alpokalja térségéből szárma67