A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művelődés- és irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: A Hymnus, mint Kölcsey istenkép-fejlődésének fordulópontja

mely eltéveszti magát... Nincsen a gondviselésnek nagyobb jótéte a vallásnál. Amit magunk sohasemfogtunk volna megtudhatni, megállíthatni, azt a vallás, a reveláció tudatja velünk, s meg hagy nyugodni."

31 Ez a munka már a vallástörténet panorámájába állítva a keresztény tanítás lényegét boncolgatja, bizonyítva Kölcsey kiváló bibliaismeretét, teológiai jártasságát, vallástörténeti stúdiumainak mélységét. A Biblia szíves tanulmányozására ugyan túl sok adatunk nincs, de az evangéliumok ismeretéről maga is vall Kazinczynak, igaz kissé kívülállóként: "Én a keresztyének vallását egyedül az Evangéliumokból, s Klopstocknak Messiásából ismerem. Olyan az egészen, mint az Eleusisi misztériumok, vagy a Sybillának barlangja, tele sejdítésekkel, bámulattal, elfogadással." Ám épp a Töredékek a vallásról c. műve árulkodik leginkább arról, hogy Jézus történelmi személye és isteni embersége mélységesen megragadja. Az evangéliumi hivatkozások mellett gyakran idéz Pál apostol leveleiből is. Többször emlegeti az egyháztörténeti eseményekkel szembe helyezve a "szelíd Jézust,"

33 pl. így: "Jézus pedig szelídségre, emberszeretetre, s tűrésre tanítja követőit, s azok mégis dühöket az óceánon is keresztűlvivék." Vagy nem sokkal ezután: "Jézus azt monda: oszd el minden javaidat a szegények között s kövess engemet!"

5 Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy pl. a következő megállapítása mögött igen mély belső elmélkedés sejlik föl Jézus lelkületéről: "A szív, melyben ezen nagy idea származott, kétségkívül szelíd volt, s ki nem akart pusztító revoluciót indítani, tudatlanoknak s együgyűeknek jelentette ki magát. Élt velők a legszebb barátság körében, mint ezek is éltek azután követőikkel. "

36 Amikor szószerinti újszövetségi idézeteket használ Kölcsey, éppen ezt a szelíd, egyszerű, nem a filozófiai tanításra törekvő és engedelmes Jézust jeleníti meg: "Megvallom rólad atyám, szól Jézus (Mát. XI. 25.) ura mennynek és földnek, hogy elrejted ezeket a bölcsektől s értelmesektől, és az együgyűeknek fedezed föl". S midőn Simon az örökkévalónak fiát megismerte: "Boldog vagy Simon, monda az (Mát. XVI. 17), mert test és vér nem fedezték fel ezt előtted, hanem az én atyám az égben."

31 Az istenhit tudományos módszerekkel nem működhet, állapítja meg Kölcsey, és itt is Jézusra hivatkozik: "Jézus a maga egyszerű vallását titkos sejdítésekkel szőtte keresztül, hogy az értelmi vizsgálatok elakasztatván, a szívet tegye foglalatosságba s a szív által a fantáziát. Mert nem mindezen megjegyzés alá taroznak-e a váltságot illető titkok; a háromság; az eredeti romlás hathatós éreztetése; a jutalmakról s büntetésekről tétetett Ígéretek s fenyegetések; s maga az a képekkel gazdag előadás, melybe Jézus a legtisztább s legegyszerűbb morált öltözteté?" Hosszan lehetne még felsorakoztatni Kölcseynek Jézussal kapcsolatos gondolatait. Külön tanulmányban szeretném is ezt megtenni. De az eddigiekből is bizonyítható, hogy a távoli istenség Jézusban személyessé tette magát Kölcsey számára is. Már 1815- 16-ban a Szappho-versek, talán éppen az Aphroditéhimnusz fordítása döbbenti rá, hogy az Isten és a földi világ érintkezésének nemcsak az értelem és az érzékelés lehet az útja, hanem az imádság is. A folyamat kezdetét ebben kell keresni. Hogy a döntő fordulat mikor és miként következett be, nem lehet pontosan tudni, de a tengelyét a Hymnus 31 KFÖM I. 1068-69. 2 Levele Kazinczy Ferenchez 1813. okt. 21. " Pl. KFÖM I. 1041, 1042. 14 Ua. 1042. 35 Ua. 1043. 36 Ua. 1049. 37 Ua. 1069. 38 Ua. 1074. 560