A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Művelődés- és irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: A Hymnus, mint Kölcsey istenkép-fejlődésének fordulópontja
egyéniség szabadságát saját világának megismerésében és alakításában. Néhány évvel később, 1815-ben, A' Poésis és Kritika c. töredékes munkájában 17 olvashatjuk: "Minden Lélekben megvan a' Tökéletnek (Perfectum) ideája, 's ezen Tökélet minden külömbözőformák alatt is épen oly szükségesen Egy, mint az Istenség. " 18 Pláton gondolatára ismerhetünk itt is, de esztétikai gondolkodásának is ez az egyik legfontosabb alaprétege, amely majd Kant eszméinek átvételéhez is hozzásegíti. Az említett munkában nyíltan is hivatkozik Plátonra: "... a Genie mívekböl abstrahált regulák szerént állitja-fel az Ideált, melyet a' legerősbb Genie is egészen nem érhet-el, úgy a' mint, Platónnak gondolatjaként a' Mindenható Lény sem formálhatott a' gyarló Matériából minden részben tökéletes világot..} 9 " A görögség bűvöletében élő fiatal költő világnézeti fejlődésében nagy lépés az egyetlen Isten tételezése. A görög szellem iránti vonzalom megmutatkozik Kölcsey lírájában is. 20 Gyakran a természetet ruházza fel isteni résztulajdonságokkal. Szerelmes istenek és istennők bolyongnak verseinek bukolikus "virányain", nimfák rajzanak idilli ligeteiben. Isten a föld is, pontosabban görögös istennő, az ő gyermeke az ember, aki belőle születik és hozzá távozik holtában: Szent kebeledből / Fesle ki hajdan / az emberi nem, / S szent kebeledbe / Tér meg ismétlen / A napok szálltával, / Föld, hüv anyánk! S ami a születés és halál között van, az a "felvilágosult" ember nagyravágyása a megismerésben: Mégis az ember / Téged elhagyván / Csillagokig fel / Vágyakozik, / S lebegő szárnnyal / Készül törni/ Utat magának a nap felé; Ez az emberi-prométeuszi törekvés kudarccal végződik: De visszahanyatlik / Küzdése közt, / S légi szeleknek / Játéka leszen, /Mint barna felhők /A sziklatetőn. Az ember nyugalmát a földanya öle, a sír biztosítja: De te, szent anya, /Délceg gyermekedet / Várod öleddel, / és kebeledben /Nyugtatod őt, / Lenge füvekből / Szőve reája / Hűs fedelet 21 A Földhez c. vers, Kölcsey egyik legtisztább - érdemtelenül kevés figyelmet kapott - lírai remeklése a csekei korszak elejéről való 22 , jól mutatja a költő letisztult, a felvilágosodás eszméi által dúsított klasszicizmusát. Hasonlóan antik eszményt fogalmaz meg a Rény c. vers is, amely előző nap keletkezett. 23 E versben föl kell figyelnünk arra, hogy az objektív valóságot, a "komoly valót" ruházza fel az igazságra világító fénnyel, amely azonban nem homályosítja el az "isteni lelket": Csalfa alakok /Bolyganak köztünk / Gyakran, hazudván / Téged, istenné. /A komoly való / Meggyújtja fáklyáját, / S mint éji lidércek / Tűnnek el ők. /De te állasz / Éjjel és nappal, / Csendben, viharban, /Gyász s öröm között, /Nem változó fényben, /Mint az örök sors. A felvilágosult racionalizmus materializmusa a végső ponton belezuhan a keresztény szemlélet felfogásába: de az isteni lélek / Nem süllyed el 24 . (Megvizsgálva Kölcsey lírájának igen gyakori sírhant-motívumát, azt tapasztaltam, hogy gyakran csak a szenti mentalista, romantikus bukolika rekvizítumaiként tűnnek elő a temetői képek, a síri világot a gondoktól, fájdalmaktól szabadult lélek boldog, élő állapotának tekinti. A test rabságából, a földi bánatból az emberi szellem egy minőségileg más17 Kézirat OSZK Kézirattára Quart. Hung. 2832 (Cseke, 1815. júl. 3.) 18 Uo. 19 Uo. 20 Ez a téma külön tanulmányt igényel. Itt csak önkényesen kiragadott példákon van mód szemléltetni a jelenséget. 21 KFÖM 1.74-75. 2 Ő maga életrajzi levelében ezt az időszakot így jellemzi: "1815-1817 kevés verset írtam, lelkem sötét volt. Akkor jövendőm minden kedves képeinek elsüllyedése után iszonyú hánykódásban valék. Örömmel választottam volna klastromot is." 23 A földhez: 1816. május 6. Rény: május 5. A két hasonló lírai alkotás előtti és utáni hónapokból nem maradt fenn verse. 24 KFÖM 1.72-74. 557
