A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művelődés- és irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: A Hymnus, mint Kölcsey istenkép-fejlődésének fordulópontja

fajta, könnyed, boldog, szabad létbe távozik, ahol az élet szenvedéseiért kárpótlásban részesül. Ebben a szemléletmódban fontos keresztény elemek is fellelhetők, zömmel azonban antik képzetek telítik.

25

) Kölcseynek az istenségtől az Istenig vezető útján több sorsdöntő elágazás is van. Az antik gondolkodók ismeretén túl sok adatunk van Descartes, Rousseau, Bayle, Kant, Leibnitz, Herder és mások beható tanulmányozására, amelynek most csupán végeredménye érdekes számunkra. Minden útelágazás feltérképezésére e tanulmány keretei nem adnak lehetőséget. Egyetlen útkereszteződésre azonban mindenki felfigyel életművében, gyakran éppen a Hymnus tereli rá a figyelmet. A Vanitatum vanitas ez, az életmű legkülönlegesebb helyzetű műve, melyet Arany János "kedélyflastrom"-nak titulál, és amely csak néhány hónappal a Himnusz után keletkezett, 1823 áprilisában. (Nagyon valószínű, hogy a mű hosszabb időszak alatt nyerte el végleges formáját. Nem lehetetlen, hogy írását már a Himnusz előtt megkezdte.)

26 Lukácsy Sándor*

1 felelevenítette a feledésbe merülő tényt, hogy a Vanitatum visszautal a középkori vallásos "Cur mundus miiitat" kezdetű énekekre, amelyek - miként már Bajza megállapította - a régi énekeskönyvekben, katolikusokéban és protestánsokéban egyaránt, - pl. először éppen a Huszár Gáléban - sűrűn előfordulnak. Kölcsey jó néhány egyházi könyvet forgatott.

28 De nem gondolhatjuk komolyan, hogy magát az ősforrást, a Prédikátor könyvét ne ismerte volna. A hit útkeresésében az ifjúkori szkepszis most - úgy látszik - ismét uralomra jut gondolkodásában, s ez a válaszút még egy kis ideig fogva tartja. Csak egy lépéssel előzte meg a Vanitatum vanitas befejezését a Hymnusé. Lehetetlen nem hozni szellemi összefüggésbe a lírai életmű e két csúcsteljesítményét. A hiábavalóságok sorában még a világ történelme is csak "buborék", hát akkor mennyire illanó "pára" egy kis nemzet zivataros sorsa! A már idézett, fontos életrajzi levelében erről az alkotói időszakról ezt írja: "Kölesén és Csekén igen-igen keveset dolgoztam, de dalaim alakja ekkor fejlett ki. Reggeltől más hajnalig szobámban járkáltam (volt egész év, hogy az udvarról nem mentem ki), s ha sötét képeim engedték, a parasztdal tónját találgatám. Nehezebb stúdiumom egész életemben nem vala. ... Ezen epochában jöttél egyszer Csekébe, s láttad dalaim elsőit, s láttad a Vanitatum elejét; mi a sokat vesztett kebelből azután származhatott, minekutána veszteségeit az emberi élet nevetséges parányiságához és múlandóságához mérve, nyugalmas megvetéssel tekinthette. Ezen érzésnek, mit az utolsó szavak nagyon csonkán fejeznek ki, nyomait láthatod sok akkori versemben. "

29 Az idézett levélrészlet alátámasztja azt a feltételezésünket, hogy a Hymnus a Vanitatum vanitas alkotói folyamatába ágyazódott be kronológiai és pszichikai értelemben egyaránt. Ám ez a levél-szemelvény Kölcsey alkotói módszerébe is bepillantást enged. A "parasztdal tónja" ritkán jut eszünkbe éppen a Himnusz kapcsán, pedig éppen erről az időszakról vall levelében a költő. Maga az a tény, hogy egy klasszikus műfaj nevét emeli címbe, eltereli a figyelmünket a vers népies vonásairól. Pedig az antik himnuszok vagy a középkori vallási énekek műfajának ismert sajátosságai csak üggyel-bajjal mutathatók ki a versből. Nincs benne semmi dicsőítő mozzanat, hiszen még az is, amit Istennek köszönhetne a nemzet; a honfoglalást, a termékenységet, a harci sikereket, az is romba dől a vers második felében, akár Csokonainál a remény. Nem egy szerető és 25 VÁRHELYI 1996. 26 Vö.: 8. jegyzet 27 LUKÁCSY 1990. 28 Pécsi Lukács, Komáromi Csipkés György, Pázmány Péter, Illyés András műveiről találunk említést, a debreceni református énekeskönyv új kiadásáról pedig esztétikai véleményt is formált Kazinczynak írott levelében. 29 A 8. jegyzetben jelzett levél. 558