A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Irodalmi kultusz, társadalom, múzeum

Egyes társadalomtudósok úgy vélik, hogy a társadalmi szféra minden eleméhez kapcsolódhatnak ideológiai tényezők, mások viszont amellett érvelnek, hogy az ideológia ennek ellenére mégiscsak külön, zárt rendszerként működik. Fölösleges, hogy e vitába belebonyolódjunk, számunkra elég, hogy az ideológia-kutatások számos megállapítása hasznos lehet a kultusz társadalmi létének és hatásának megértéséhez. Annál inkább fontos azonban az ideológia e régióban szokásos negatív megítélését árnyalnunk. Mégpedig azért, hogy az irodalmi kultusszal szembeni előítéleteket és előfeltevéseket finomítsuk, és módosítsunk a hozzá való viszony eleve elutasító jellegén. Dávidházi Péter Shakespeare-könyvét olvasva például határozottan az volt az érzésünk, hogy a kultusz jellemzésekor tudatosan kerüli az ideológia szót. Vélhetően nemcsak azért, mert célja elsősorban az irodalmi kultusz immanens, a kultúra más területeitől való elhatárolásra szolgáló jegyeit szerette volna feltárni, hanem talán azért is, hogy a kultuszkutatás önállósága megmaradjon, ne olvadjon bele az ideológiakritikába ill. meggyőzőbben lehessen érvelni a kultusz kultúragyarapító volta mellett. Az ideológiával szembeni negatív beállítódás talán főleg abból a tapasztalatból következik, hogy Európának csak ezen a felén tarthatta magát valaki büszkén ideológusnak, ill. hogy a marxizmus nyíltan ideológiaként határozta meg magát. Nem véletlenül terjedt el széles körben az az antimarxista zsargon, hogy "egyetlen ideológia van, a marxizmus" (LINK - LINK-HEER 1980, 111.) S az is bizonyosan állítható, ha Európának ezen a felén ideológiára gondolunk, akkor a marxi értelemben vett ideológia-fogalom valamelyikéről van szó. Ezek közül is főleg arról, amikor az ideológia társadalmi-politikai hazugságként értelmeződik. Vélhetően ez az oka, hogy az ideológia a kultuszkutatásokban is elsősorban a politikai hatalommal kapcsolatban értelmeződik. (DÁVIDHÁZI 1990, MARGÓCSY 1990, SZILÁGYI 1997.) Vagyis ideológia-értelemzésnek az a vonulata a hangsúlyosabb, mely Napóleonnak az ideológusok elleni fordulatában nyert ideológia-értéstől eredeztethető. Ugyan már a francia felvilágosodásban is megtaláljuk az ideológiaprobléma társadalmi- és hatalomkritikai dimenzióját, de Napóleon támadásával és az ellenfelvilágosodás térnyerésével került be igazán az ideológia a politikai beszédbe, mind a gondolkodók hatalombiztosító funkciójának kritikusai, mind pedig annak védői számára kulcsfogalom lett, s kapott az ideológia szó negatív értelmet. (LIEBER 1974, 4-11.) Még az egyik legújabb, a szociológia legfrissebb eredményeire építő és az újabb irodalomelméleti-társadalomtudományi belátásokra is támaszkodó irodalomszociológiai összefoglaló is szinte kizárólag ebben az értelemben beszél róla. (DÖRNER-VOGT 1994.) Holott a társadalomtudományokban bekövetkező interpretatív fordulat (NIEDERMÜLLER 1993, 41-43., 71.)

15 óta - főleg Mannheim munkásságára visszamenve - egyre inkább a tudomány és a politika melletti, önálló értelemzési stratégiákat érvényesítő értelemzési eljárásnak tekintik. (GEERTZ 1994b, 60.) Bizonyára összefügg ez azzal is, hogy egyre inkább nyilvánvalóvá vált, a tudomány érdeknélküliségének gondolata fikció. Célszerűnek látszik nekünk is erre az utóbbi ideológia-értelmezésre támaszkodnunk. Ekkor ugyanis a kultuszt nemcsak mint a hatalmi manipuláció eszközét ragadhatjuk meg, hanem megláthatjuk a kultuszon alapuló identitás és legitimitás teremtésének/őrzésének eleve ideologikus természetét is, pontosabban, hogy miért oly hálás terep az ideológia számára. Kiindulópontként érdemes összevetnünk az irodalmi kultusz sajátosságait Geertz ideológiajellemzésével. Dávidházi Péter a következőképp írja le a kultuszt: "A kultusz mint beállítódás bizonyos szellemi vagy anyagi értékek rajongó, mértéket nem ismerő, mindenek fölötti tisztelete, tehát teljes és feltétlen odaadás, mely imádata tárgyát minden szóba jöhető vád alól eleve felmenti; mint szokásrend szentnek tekintett helyek fölkereséséből, ereklyék gyűjtéséből, szövegek áhí15 E fordulat központi magja a valóságkonstrukció kérdése. 534