A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Művészettörténet, Iparművészet - Hegedűs János: A középkori számszeríjak öves felhúzókészletei

AZ ISMERTETETT FELHÚZÓESZKÖZÖK HASZNÁLATA ÉS A SEGÍTSÉGÜKKEL ELÉRHETŐ ERŐ Az egyszerű övhorgoknál megismert kétféle módszer (féllábas ill. Pollaiuolo) ezekkel az eszközökkel is alkalmazható, így a segítségükkel elérhető maximális erő könnyen számítható, erre 3 kN (felező) 4,5 kN (harmadoló), illetve 6 kN (negyedelő) adódik. A felhúzás több lépésre bontásával a befektetett munka, és ezzel a kilőtt nyíllövedék mozgási energiája jelentősen megnövekedhetett, azonban a módszerek egyike sem ad választ egy sor felmerülő kérdésre. (Az így elérhető erőt is kevésnek találtuk). Mik ezek a kérdések? Miért találjuk a felezőcsigás felhúzású számszeríjakon az akasztó kampót a törzs alján, mi tette lehetővé annak áthelyezését a törzs tetejére? Mi lehet az oka a későgótikus számszeríjak taposókengyele meglehetősen szűk méretének, ami teletalpú belelépést biztosan nem enged meg, csupán a lábujjak férnek el benne? Mi lehetett a célja az összetett öves felhúzású számszeríjak meglehetősen hosszú törzsének, holott a későbbi példányok ennél sokkal rövidebbel is jól működtek? Végül, de nem a teljesség kedvéért, mi az oka annak, hogy a különböző lépésszámú eszközök nem a felhúzási hosszt osztják egyenlő részekre, amint azt várnánk? A hevederes harmad- és negyedelő akasztóhorgok ideg-pálca, illetve a pálca-pálca (háromlépéses horognál) közötti távolsága közel azonos, ez a távolság tipikusan 36 mm (a legnagyobb is csak 39 mm).

35 Ezzel a láb feszítő útja még negyedelő csigasoros felhúzót használva sem éri el a 150 mmt (harmadoló esetén a 110 mm-t), tehát munkavégző képessége messze nincs kihasználva. Miért? A kérdésekre a választ a használat módjában kerestem, azt kutattam, milyen mozdulat az, mellyel nagyobb erő érhető el, mint a félláb ereje, de egyszerre csak ilyen kis feszítési magasságot tesz lehetővé. Végül a következő, a fenti kérdéseket hiánytalanul megválaszoló megoldást találtam. Ha a csigasor húzóelemét egy további eszköz közbeiktatásával feszítjük, nagyobb erő érhető el. Ez az eszköz a mechanikából egyszerű gépként jól ismert egykarú emelő. Ezzel a két összeépített egyszerű gép, a csigasor és az egykarú emelő áttétele összegeződik. Kínálkozik a törzs egykarú emelőként való használata. Forgáspontja a félláb által földhöz szorított kengyel talprésze, az erőkart maga a törzs adja (ez szolgál magyarázatul annak hosszúságára), a törzs végét magunktól eltolva lehet a húzóelemet feszíteni. (18. ábra). A kérdés az, hogy a mozdulat alkalmas-e az összetett felhúzókkal a számszeríj megfeszítésére, és mekkora erő érhető így el. A ferde hatásvonalú húzás (ne feledjük, hogy a húzóelem vége az övhöz van rögzítve) következtében a horogtag és vele a beakasztásra soron következő elem (pálca vagy az ideg) elemelkedik a számszeríj törzsétől, ennek mértéke dönti el azt, hogy az beakasztható-e a dióba, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy egyszerű övhorognál a módszer nem használható, felezőcsigásnál is csak akkor, ha annak rögzítése a törzs alján, nem túl messze a diótól található.

36 A harmad- és negyedelő csigasoros eszközök jobban ellenállnak az elhúzó erőnek, horogrészük törzstől való eltávolodása kisebb, így az akasztótüske átkerülhetett a törzs felső részére.

37 A jelek szerint ezt a távolságot igyekeztek a lehető legkisebbre venni, ezt a reteszelt dió törzsből kiálló része határolja be, ami hosszirányban tipikusan 1 hüvelyk (26 mm), az ideg és a keresztpálca, illetve a pálcák közötti hézag a biztos nyugvás miatt ennél kisebb nem lehetett. (Sem a keresztpálca, sem az ideg nem „ülhetett fel" a dió palástján). A vektorok összegzésének szabálya szerint a felhúzóerő eredője a két kötélág szögfelezőjében van. A vektorok összegzésének szabálya szerint az eredő erő egy olyan paralelogramma átlója, melynek egyik oldala kétszerese a másik oldalnak (harmadoló), negyedelönél értelemszerűen ez az arány 1:3. 445