A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

fokhagymát, hogy „hamisabb legyen annak idején" , s az Ipoly mentén is azért adtak fokhagymát Luca-napján a kakasnak és a gúnárnak, hogy „vitézek legyenek."

361 Bár a magyar források elsősorban rontás elhárító szerepét emelik ki, a zsidó hagyományban afrodiziákus hatást tulajdonítanak neki, akárcsak a vöröshagymának. A szombati élvezetek között a Talmud is felsorolja a fokhagymafejet.

362 A párhagyma f? orrúm/ „nevét abból kapta, hogy szüntelen párosodván mind tovább terjed, porro it. Tsipős vért nagyon szaporítják, a' Vénusra ösztönöznek." Nemzésre való elégtelenség esetén az Ars Medica is azt javallja: „Párhagyma magot törj meg, add meg Tejben innia, erős leszen az virga." A szeder /Rubus/ sűrű gyökérhajtásai miatt termékenységi szimbólum a szerelmi varázslatokban, a népi erotikában.

365 Megkötött férfiasság gyógyítására is használták: egy 1707-es Ugocsa megyei boszorkányperben, - mint már fentebb idéztük - fürdőt készítettek belőle borostyánnal együtt. A forrás kétféle szedret említ: ,fejér szederjét"

366 és „veres szeder jent' '.

367 A gyertyánfa /Carpinus betulus LJ gyümölcse hevítő, „az magot neveli az férfi testében." Gyógynövényként ma jelentéktelennek tartják, Melius is inkább, mint szerszámfát tartja fontos369 nak, „kiből erős nyeleket csinálnak". Azt is gondolhatnánk, analógiás alapon került az afrodiziákus hatású növények közé, mindenesetre több régi orvoslókönyv is vallja, hogy a gyér370 tyánfa „Magot neveili a férfi testben." „Nemzésre való elégtelenség" esetén az Ars Medica azt ajánlja, „Tiszafának gyümölcsét törd meg és vizben add meginnia, harmad napig is elszolgál az virga, de az mint írnak róla, merő méreg az tiszafa mind gyümölcsöstül". Ezért figyelmeztet arra, 371 hogy „azért talám jobb anélkül lönnöd." Fentebb ismertetett, több komponensű receptjének egyik hatóanyagaként szerepel e célból a nagy fenyőfának diója is. Sőt a férfiúi mag megszaporító anyagok között is javallott a fenyőfának gyümölcse. A növényi eredetű ételek közül a kenyér, mint, a családi jólétet, termékenységet szimbolizáló alapvető táplálék kerülhetett volt. Évszázadokon át nagyra értékelték és becsülték. Misztikus és babonás hiedelmekkel vették körül, és ez a külsőségekben is megnyilvánult. A világ majdnem minden Gyógyszerkönyvében szerepelt. Gyakran 60-70-féle szerből állították elő. Készítésük nyilvánosan, nagy ünnepélyességgel történt, rendszerint orvosok és a városi magisztrátus jelenléte és felügyelete mellett. - Vö.: CSEJTEI 1990, 31-32, 86. 360 Ethnographia 6:110. 361 MANGA J.: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Budapest, 1968. 37. 362 Vö.: SCHEIBER 1977, 360 363 MÁTYUS 1787. 2. k. 316.; PRISZTER 1986. 76. párhagyma vagy póréhagyma I Allium porrum /; Vö.: SZABÓ 1979, 475., ahol a párhagyma bulbus néven is szerepel.; Ugyanakkor MÁTYUS 1787, n. 817. alatt azt írja, a bulbusról, melyet ő a rómaiak híres gyökerének nevez, hogy „a ' Vénusra minden kerti vetemények felett ösztönző erejéért felette nagyra betsülnek-vala, [...] Nem tudni, hogy miféle gyökér volt ez". 364 VARJAS 1943,316. 3fi5

SZENDREY 1937, 157. 366

a Németiből „Bölöny felé az úton, ott az akasztófánál azon sorföldökön szedhetsz olyat" (KOMÁROMY 1910,213; 367 KOMÁROMY 1910, 217. 368 MELIUS 1979, 147. 369 Vö.: MELRJS 1979, 146. 370 VAJKAI 1975, 256.; Hasonlóan vélekedik NEDUJCZI VALI 1797, 14. 371 VARJAS 1943, 316.; tiszafa /Taxus baccata/ (Vö.: SZABÓ 1979, 483.; PRISZTER 1986, 164) 372 VARJAS 1943,315. 373 VARJAS 1943, 383. Arra vonatkozóan azonban nem történik utalás, hogy melyik fenyő IPinus/ terméséről van szó. 374

Vö:PÓCS 1990,653. 403