A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

kedvesebb már az néked mint én". A jellegzetes, boszorkányi kötésül szolgáló „egy csomó kéreg hajat nyers fonallal öszve tekergetve" a házaspár fekhelyébe is ő rejthette személyesen vagy megbízottja által, a férj nemi erejének megkötésére, „mellynek ártalma es volt, hogy mikor [...] hites Feleségével akart közösülni, semmiképpen nem lehetet". Közismert, hogy a régi paraszti világban elterjedt gyakorlat volt, hogy a legényeket tőlük jóval idősebb, tapasztalt, bővérű asszonyok „szabadították fel", vagyis vezették be a nemi élet gyönyöreibe. Előfordult, hogy egy-egy legény felszabadítása után is rendszeresen élt nemi életet felszabadítójával, s az így kialakult erős szexuális kötődés következtében képtelen lett, legalábbis időlegesen más nővel való testi kapcsolatra. Ugyanakkor a szexológusok szerint nem ritka azoknak a férfiaknak a száma, akiknek semmilyen szexuális problémája nincsen érzelmileg közömbös partnerrel, míg olyan nővel, akibe szerelmesek, átmenetileg potenciazavarok keletkeznek. Minden bizonnyal ilyen tényezők húzódhatnak meg a fenti eset hátterében is. 1759. augusztus 11-én a vaszari bába Németh Kata ellen azt vallja Molnár György tanú, hogy ifjú legény korában azzal biztatta az asszony, hogy lányát neki adja feleségül, kérette háromszor is. „Hogy utóbb ő a hagyott napra nem hajlott, hanem mást vett, azért reája megbosszankodott, hogy ezt megbánja, fenyegette is. Meg nem bánta ugyan, de akkor mindjárt megköttetett úgy, hogy természet dolgában feleségével nem élhetett esztendeig és egynehány hétig." Ez a boszorkányper is igazolása annak, mint oly sok másik, hogy a varázslatoktól állandóan rettegő embereknél, már maga a megkötéstől való félelem is megköthette őket. Viszont ugyanúgy az ellenvarázs sikerébe vetett hit is nem ritkán elegendő volt ahhoz, hogy elűzze a félelmet. Azon túl, hogy tudatlanságuk folytán nem ismerték az impotenciát előidéző okot/okokat/, mennyivel egyszerűbb volt, és kevésbé szégyenteljes, egy boszorkányos hírű személyt megvádolni a férfi nemi erejének elvételével, mint szembenézni az azt előidéző tényleges okokkal, vállalva a nemi tehetetlenség bélyegét. Hiszen a nemi szerepek és az ennek teljesítéséhez elvárt testi-, s így nemi erő között nem lehetett aszinkron, legalábbis bizonyos életszakaszban nem, mert akkor a férfi tekintélyelvűség csorbult volna meg, s a férfi nehezen viseli el a vádat, hogy gyenge, tehetetlen, sem testi, sem lelki értelemben. Nemcsak a boszorkányperekben találunk adatokat a férfierő elvételére vonatkozóan, hanem a későbbi időszak hiedelmeiben is. Wlislocki Henrik szerint a sokácoknál ennek több módját ismerték. Eszerint a keresztútra vizelni nem jó, mert az irigy nők oda szokták elásni a macskakoponyába elhelyezett nyúlherét, aki aztán oda vizel, tehetetlenné lesz. Ha valakinek a vizeletét edényben a kéménybe akasztják, férfi ereje „elszárad". Ha a férfi vizeletét halott ember koporsójába teszik, a férfi tehetetlen lesz. Ha a kikapós férj vizelőhelyére a feleség egy gombostűt szúr, akkor a férj szeretőjével szemben tehetetlenné válik. Egy régi kéziratos siklósi feljegyzés szerint „Hogy pedig az asszonnyal senki ne tudjon közösülni: Végy vastűt, amely mindenfelé hajoljon és hajtsd meg úgy, hogy a hegyit dugjad a'fokában, hordozza azt nála az asszony és tegye a' nyelve alá, nem tehet 130 Vö.: VAJDA 1988,60. 131 Vö.: POPPER 1987, 131. 132 KOMÁROMY 1910, 678. 133 „Erő, önérzet, férfiasság, ez a magyar ember legjellemzőbb karaktervonása." - írja MÓRICZ ZS.: Szeret? Nem szeret? In: Móricz Zsigmond hagyatékából. Új Magyar Múzeum 4. Budapest, 1960. 395. 134 WLISLOCKI H.: A sokác néphit köréből. Ethnographia VII. 1896. 290. I37

SZENDREY 1938. Uo. Uo. 378