A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

Ez egy heveny, izomeredetű derékfájás. „Egy hirtelen mozdulat, előrehajlás vagy nagyobb súly emelése közben az egyik oldali, ritkábban mindkét oldali ágyéki izomzat görcsös állapotba kerül. Ez az izomgörcs legtöbbször olyan erős, hogy a lumbágós beteg felegyenesedni nem tud, az ágyéki gerinc mozgása nagyon fájdalmas." Ilyen fájdalmak közepette teljesen érthető, hogy képtelen a férfi a nemi közösülésre is. Egyébként az anya teljes vallomását tanulmányozva kiderül, a legénynek már azt megelőzően 6 évvel is volt panasza a derekával: „rosszul lévén Derekára [...] a derekát nem birja [...]" A boszorkánysággal vádolt Ecsery Anna megnézte a legény derekát, és azt mondta: „ennek semmi baja sem lessz, valami nehezet emelt abból történt rajta, még nem régi, meg gyógyul [..]" S hogy miért éppen ezt azt asszonyt gyanúsítják, a korabeli hidelem alapján teljesen nyilvánvaló: megsértődött, mert a legény lakodalmába nem hívták meg, holott ígéretet tettek rá; s azon hiedelem okán is, hogy amikor első ízben lett beteg a legény, önként ajánlkozott az asszony, hogy megnézi s meggyógyítja, már pedig a boszorkányhiedelem szerint ez közvetve egyet jelent a rontás beismerésével. A megkötés pszichológiai hátteréhez is jól érzékelhető, rendkívül szemléletes leírással szolgál a csernahoi tanács előtt 1759-ben felvett azon boszorkányper tanúkihallgatásainak jegyzőkönyve, amelyben az elhalás kezdeti nehézségeiről, így vall a megkötött férj felesége, Toldi Katalin: „mikor elsőben férjhez mentem, azon etszaka az ajtóra jött az öreg Tot Andrasne, azt mondván, nyisd meg Jankó, nyisd meg Jankó, és mikor másod izbennis oda ment volna akkoron is kéredzet, hogy Jankó, Jankó nyisd megaz ajtót, a Felesége mondotta, az Urának hogy valaki vagyon az ajtón, mondotta az Ura, ezen Fatensnek, tsak halgas te ne szolly semmit, de ugyan csak addig kéredzett s zörgetet az ajtón, hogy meg nyitotta, és be ment hozzájok a házba, és világot gyutván, a földön feküdvén, valamennyi szalma volt alattunk, alólunk mind ki szedte, mely szalmát szejel hanta, kernyeskerül a házba, csak a ki a derekunk alatt volt az maratt, azt mondán, ennye disznó pitsajabul esett, kedvesebb már az néked, mint én, ezzel sirva ki ment, és fatens öszve szedvén azon szilalt szalmát, ugyanabban meg vetette az agyat mikor vetette volna talált egy csomó kéreg hajat nyers fonallal öszve tekergetve, a melly is volt a derekak alatt helyeztettve, és onnét ki vévén mutatta az Urának es mondotta, bezzeg rósz dolog ez am itt, s mondotta az Ura, mutasd csak, mellyet látva mondotta roszsz dolog ez, ezen fatens mondotta az Urának a tűzbe vessük é vagy mit csinállyunk, az Ura felelvén ne vessük, mert nem tudgyuk mellyikünknek vetették nekem e vagy néked, ezen fatens pedig nem tudgya hova tette a férje, mellynek ártalma es volt, hogy mikor ezen Fatensnek Férje mint hites Feleségével, akart közösülni, semmiképpen nem lehetet, azt panaszolván Felesegének mikor Tot Andrasnehoz megyek semmi bajom nintsen te veled pedig nem lehetek, melly megromlottsaga tartót circiter öt vagy hat hétig [...]" A tanúvallomás alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a férjnek nemi kapcsolata volt Tót Andrásnéval, hiszen amint a feleségének panaszolta, „mikor Tót Andrasnehoz megyek semmi bajom nintsen te veled pedig nem lehetek". Ez a kapcsolat minden bizonnyal szoros lehetett, hiszen különben a mellőzött asszony, öreg Tot Andrasne nem háborgatta volna a törvényes feleséggel való elhalást ilyen közönséges módon, s nem rendezett volna ilyen hisztériával fűszerezett, tipikus féltékenységi jelenetet, szavakkal is hangot adva mellőzöttségének: „ennye disznó pitsajabul esett, 127 JELLINEK 1990, 400.; vö.: VAJDA M: Gesztusnyelv. A nem-verbális közlések egyik formájáról: a járásról. DDMÉ 1992-1993. (1994) 357. 128 SCHRÄM 1970,1.308. 129 SCHRÄM 1982,111.331. 377