A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

gével le feküdt nem az Feleségével hált, ha az napával akkor vonta ki az Gátja madczagatt a Bikának /értsd: békának/ az lábára vágj njakára mondotta, hogy kötötte, az az Bika elvitte, soha nintsen olljan orvos az ki meg gjógiittsa." A vallomás végén egy áthúzott mondat tanúskodik arról, hogy az após, „Biró Mihály remenkedett s kérte ez Fatenst hogy feleségére ne valljon." . (Minden bizonnyal nem/csak/ a feleségét illető boszorkányvád, hanem a saját becsületét ért sérelem miatt.) A megkötött vő, viszont az anyós általi megétetésének tulajdonítja férfiassága elvesztését, a gatymadzag ellopásán túl: „En míg nőtelen voltam szintén ollyan férfi voltam mint más, de hogi a Biró Mihálj Leánját el vöttem egjszer Annjostol étellel kínáltak, az étel penig olljan volt mint az pép az kotsonja, háromszor mártottam belé, ez azzal ugj el laktam több nem kellett, negjed nappal el ért az Nyavalya ugj hogj halálomhoz voltam közelebb s az ólta kötődött megh az Féfiságom, egyéb eő nálla senki nem tselekedte, s nem kötött mgh tudom nyilván, az után ismét ugy Biró Miháljné a Lábra valómból az Madczagot el lopta s annjira megh rontott vélle, hogj az ólta nem vagjok ép ember a mely lábra valóból madcagot Biró Miháljné el lopta azon lábra valót nem is lehetett az Fatensnek viselni el vesztették." Az 1742-ben Körmenden bűbájos boszorkányság miatt fogvatartott Sümenko Sebestyén, akit a magisztrátus arra ítélt, hogy „hóhér által feje vétetvén, teste tűz által megégettessék" - a vádirat szerint, több esetben a lakodalom idején elvette a vőlegény férfiasságát. így „Midőn Barkócz nevű helységben lakozó Mardovecz Ferencz Nóvák Miklós leányának lakodalmán vőférj lett volna, az inctus rab megharagudván és fenyegetődvén ilyesképpen, hogy: várj, várj, bizony megbánod; ezen szavai után olyast cselekedett, hogy a vőlegény egy holnapig házasságbeli kötelességének meg sem felelhetett, míg meg nem eresztett neki." Egy másik vádpont szerint: „ Az inctus rab maga szája vallása szerént Krausz Györgynek férfiasságát házasságának alkalmatosságával elvette, sőt hideglölést is bocsátott reáj,[...]" Ennek a minden bizonnyal hirtelen haragú, sértődékeny Sümenko Sebestyénnek az is bünlajstromán szerepelt, hogy „Farkas Istvánnak fia lakodalmának alkalmatosságával az inctus rabnak keszkenyőt nem adott, megharagudván, a vőlegénynek férfiúságát egy holnapig elv ötté és azt ismét nagy könyörgés után egy darab frissen sült kenyérnek beadása által visszatérítette." 1755-ben egy Csongrád megyei boszorkányperben azzal vádolják Ecsery Annát, asszony nevén Vörös Jánosnét, hogy - amiért nem hívták el a lakodalomba -, természetében megkötötte a vőlegényt, Vincze Mihályt, mikor az lakodalmas népével a menyasszony kikérésére ment. A legény anyja, Szinka Anna így vall erről: "[...] midőn a Leány- Személy ki kérésre mentek, a Legény lába alatt egy Peták találtatott, mellyért le hajolván az Legény, mintha a derekában lőttek volna, azonnal oda lett, melly történt dolga eránt a Legény, viszsza térésekkel mindgyárást panaszolkodott az Fatensnek, mint édes Annyának, attúl fogva a Legény mindenkor rosszul vagyon, erős munkát, kaszálást nem tehet, holmi aprólékost és azon kivül a Legény úgy meg kötődött természetében, hogy mind az óráig szüzén vagyon a Feleségével, mellyért mindenkor fáj a szive Ecsery Annára." ' A vallomás eme részlete alapján valószínű, hogy a legénynek a népnyelv által csúznak, hexenschussznak, boszorkánylövésnek is nevezett lumbágó /Lumbo ischialgia/ betegsége lehetett. 121 SCHRÄM 1970,1.57. 122 SCHRÄM 1970,1.56. '"KOMÁROMY 1910,508. 124

KOMÁROMY 1910,509. 125 Uo. 126 SCHRÄM 1970,1.309. 376