A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

ján arra gondolhatnánk, hogy a szerelmi érzést tekintve ne kötődhessen máshoz a férfi. A tanúvallomás első változatában aztán mintegy megerősítésként elhangzik, hogy a rontás azért történt, hogy Apor József Benkő Anna asszonyon kívül más nővel ne közösülhessen. Vagyis a tanú úgy tűnik, azonosítja a szeretni és közösülni szavak értelmét, holott itt nem erről lehet szó. És a közösülés bármennyire a szerelem, az érzelmi kapcsolat betetőződése, nem egyenes következmény, hogy amelyik férfi nem tud más nőt szeretni, egy meghatározott személyen kívül, az nem is képes más nővel nemi kapcsolatra, vagyis szelektív impotencia áldozata lesz. A tanúvallomás második változatában már egyértelmű a rontás céljának meghatározása, a férfi ne hálhasson, ne közösülhessen mással, csak Benkő Annával. Egy másik erdélyi boszorkányperben Szabó Erzsébetet arra kérte egy asszony, akinek az ura „csak másuvájár koslatni az ebéletű s tűzre való, hanem édes ugyan kérlek, küld be hozzám Kertész Gergelynét, az németit, hogy csináltassak olyat vele, másra senkire ne álljon fel az szerszáma, hanem csak én reám." Általánosan elterjedt hiedelem szerint különösen gyakran történt meg a férj szexuális erejének megkötése a lakodalom alkalmával, a nászéjszakán. Magyarországon már az 1279-es budai zsinat kimondta, hogy „a papok ügyeljenek, hogy a nászt bűvöléssel senki meg ne rontsa." A nászéjszakai rontástól, megkötéstől való félelem elterjedtségének hatására az egyház is kénytelen volt engedni a házasulok ostromának, ezt mutatja, hogy az új házasok nyugalomra térésekor a pap megáldotta a hitvesi nyoszolyát, ez volt a benedictio thalami. A lakodalom során nagy gondot fordítottak egyéb módon is a rontás megakadályozására, elhárítására. Ezért tisztították seprűvel az utat az új pár előtt, mikor a hálóhelyiségbe kísérték, nehogy valamilyen téteménybe lépjenek, ezért vizsgálták meg tüzetesen a lakodalmi tisztségviselők a nászágyat, nehogy az abban elhelye118 zett rontó célzatú anyagok révén árthassanak az ifjú párnak. Az egyház és a násznép elővigyázatossága ellenére is, - a hiedelem szerint - az ifjú férj szexuális erejének megkötése mégis szép számmal előfordult. Ezt a több évszázadon keresztül meglévő hiedelmet tükrözik a boszorkányperek adatai. Egy 1584-es keltezésű kolozsvári boszorkányperben vallja Hennegh János, egy Vargáné anyjának nevezett Katalin nevű nő ellen, hogy a mennyegzője napján este „[...] engemet megkótóttenek vala és sok kénnal szabadulhaték ki belőtte. " Egy 1612-es kolozsvári per szerint ugyancsak az ifjú férjet rontották meg mennyegzője idején. Csizmazia Zakmári István vallomása szerint: „Hallottam Csizmazia Mihálytól, szájából a mennyegzője idején, azaz harmadik napján, ő maga monda nekem, mikor elhálta volna immár az feleségét: Bizony édes rokonom, csak nem megölének az éjjel, az feleségem képében annyira megrontsolának." Az 1714-ben Komádiban felvett jegyzőkönyv szerint a 30 éves Máthé Mihály férfiasságát az anyósa, Bíró Mihályné kötötte meg a legény gatyamadzagjával. Kis István tanú szerint, ,Az Harsányt orvos Aszszonjnak szájából hallottam, hogj első ettzaka mikor Mathe Mihálj az Felesé114 HERNER J.: Rontás és igézés. Politikai boszorkányper Erdélyben /1668-1688/ Budapest, 1988. 94. 115 A nászéjszaka hagyománykörére vonatkozóan L.: VAJDA 1998, 311-352. 116 1279-es budai zsinat 108 § - idézi SIKLÓSSY 1972, i.m. 19. 117 SZENDREY Á.: Néprajz és jogtörténet. Ethnographia, 1936. 148.; MAGYARY-KOSSA 1931, III. 12.; RÁTH VÉGH 1963, 150.; Bálint S. kutatásai szerint Tápén az új pár ágyát még a századfordulón is felszentelték. (BÁLINT S.: A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok. Budapest, 1981. 33.) 118 vö.: VAJDA 1998. 328-329. "

9

KOMÁROMY 1910,54. 120 KOMÁROMY 1910, 77. 375