A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

A boszorkánysággal vádolt személyek a perek tanúsága szerint gyakran azért folyamodnak a szerelmi varázsláshoz, a szelektív impotenciát okozó paraktikakhoz, hogy az általuk szeretett személy szerelmi vonzódását, nemi kapcsolatát más személlyel lehetetlenné tegyék. Ez volt a bűne - többek között - Imecs Domokos elvált feleségének, nemzetes kézdiszéki altorjai Benkő Annának is, akinek 1752-től több, mint egy évtizedig tartó meghurcoltatása, számos érdekes kultúrtörtörténeti adalékkal szolgál. A báró Apor Józseffel való paráználkodása mellett számos olyan szerelmi varázslással vádolják az asszonyt, melyek a kor gyakorlatában, az analógiás elgondolás alapján általánosan gyakorolt praktikák lehettek. Ezek közül való az alábbi varázslás, amely szerelemféltésből, kimondottan impotencia, nevezetesen a szelektív impotencia okozására irányul, vagyis, hogy a megbűvölt személy senki mással ne tudjon rajta kívül közösülni. Köntzei Sára 33 éves nemesasszony, a kovásznai református pap, Imreh Sámuel feleségének tanúvallomása szerint: "[...] fiileimmel hallottam, minthogy jelen voltam, hogy Benkő Anna asszony egy asszonynak, a kit nem üsmértem, panaszkodott és tanácsot kérdett azon asszonytól, hogy mit kelletnék cselekedni, hogy Apor József uram mást kívüle ne szeretne, a melyre felele azon asszony ember, hogy ő tudna olyan mesterséget, meg is mutatná mesterségit, mert egy fokos tőt elé vévén, arra sokat berbetéle és a tőnek a hegyit a fokába fordítván, az Imecsné asszonyom háza ajtajának küszöbe alá ezen e szerént elkészített tőt beásák; hogy pedig azon babonás asszony mesterségét végben vigye, először Benkő Anna asszony fizetést igyírt vala néki; eztet pedig azért cselekedtette Benkő Anna asszony, hogy ő kglmén kívül Apor József uram ő nga senkivel ne közösülhessen." Hat évvel később, 1759-ben Benkő Anna kérésére újra lefolytatták a tanúkihallgatásokat és akkor így ismételte meg vallomását Imreh Sámuelné Köntzei Sára a fenti vádpontra vonatkozóan: „[...] jelen valék Benkő Anna asszonynál, béjő egy czigányné az Benkő Anna asszony házában /de hová való volt és kinek hívták, nem tudom/ mint afféle kuldoló czigányné és az kemencze lábához leül, annak utánna kevés kenyeret és húst ada nékie Benkő Anna asszony s minden kérdés nékült mondani kezdé a czigányné asszonyom: én tudnék olyast cselekeni, hogy Apor József senkivel is mással kglmeden kívül nem hálna. Kérdi Benkő Anna asszony: hogy tudnál? Monda a czigányné: nem igen derék dolog, hanem adjon kglmed nékem egy varró tőt. Ada is Benkő Anna asszony, melyet a czigányné meghajta és a tő hegyit a fokában dugá, annak utánna a küszöb alá ásta, melyre ily szókat szállott: a mint ennek az varró tőnek a vége benn van a fokában, ugy Apor József is senkivel ne közösülhessen vagyis paráználkodhassék kglmeden kívül. Ezt magyarul monda, oláhul is eleget berbetélt, de minthogy oláhul nem tudok, mit mondott, nem érthettem. Mikor vége lett volna, ezen czigánynénak így véghez vitt cselekedetire így felele Benkő Anna asszony: e csak annyit használ, mint a holt lónak a patkó." Vagyis ekkor már a varázslás véghezvitelekor mondott, az analógia lényegére rámutató mágikus szavakra is emlékezett a tanú. Ugyanakkor a tanúvallomás két változatának egybevetése arra a szerelmi varázslások, rontások tipologizálását megnehezítő problémára is rávilágít, - különösen akkor, amikor az idevonatkozó adatok értékeléséhez, az összefüggések, indítékok feltárásához nem állnak rendelkezésre a háttér adatok, mint e terjedelmes per esetében - nevezetesen arra, hogy a tanúvallomás első változatában a rontás célja úgy hangzik el, hogy a férfi az asszonyon kívül mást ne szeressen. Ez alap112 SZÁDECZKY 1903, II. 420. 113 SZÁDECZKY 1903, II. 437-438 374