A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

inkriminált megjegyzést követően, miszerint a menyecskének az első férjétől származó gyermekénél több nem lesz. A boszorkányos rontásból eredő impotencia gyanúját erősíthette még a hiedelem szerint az is, hogy a férfi anyjának viszonya nem volt felhőtlen nászasszonyával és volt menyével, fiának első feleségével sem. Hiszen, mint Nagy István anyja elmondta tanúvallomásában, fia baja miatt azért gyanakodott korábbi naszasszonyara, mert „Egykor, hogj Szabó Ferenczne Leányát, mint maga Menyét pirongatta volna az Fatens, ezért Szabó Ferenczne meg neheztelvenn a Fatensre," egy éjszaka lóvá változva akarta őt is megrontani. Ehhez járul még, hogy Szabóné lányáról, első menyéről sem volt jó véleménnyel Nagy Istvánné, mert mikor még életében megkérdezte tőle a menyecske két ízben is, hogy „Anyám Aszszony meg merne e? Kglmed en mellettem esküdni, hogj én ördögh nem vagjok, mellyre monda a Fatens, bizony Fiam én nem mernék A családban vagy környezetében levő boszorkányos hírű személytől való szorongás, félelem mellett nem ritkán minden bizonnyal a rossz családi légkör, házsártos feleség, összeférhetelen anyós is szerepet játszhatott a pszichés gátlások folytán abban, hogy a férj képtelen a feleségével való közösülésre, más asszony mellett viszont megszűnik az időszakos potenciazavara. S nem véletlen, hogy ezt a szóban forgó személyek bűnéül rója fel, mint tette ezt az alábbi boszorkányper egyik szenvedő alanya: 1749-ben a tiszaföldvári Tiba Pálné Nagy Katalin perében mondja az egyik tanú, hogy a feleségével közösülni képtelen férj „egy alkalmatossággal midőn öszve veszett volna az Felesegivel, hogy mondotta neki az Ura, te Hlyen amolyan boszorkánya ti ettetek engemet meg az Anyáddal, mert enis ollyan ember lettem volna mint más az Aszszony mellett, mert enmostis ollyan vagyok mas Aszszony mellett mint más Férfi." Az elkeseredett férfi még akkor sem hajlandó hazamenni, mikor apósa egy pecsétes levéllel keresi meg a réten marhákat őrző vejét, hogy haza hívja. Az egyik tanú tudni véli, hogy „azt mondgya az Veji nem megyek mert semmi dolgom sincs othon, hiszen engemet a ked Felesége Napom rontott meg Isten ugy segéllyen, mert ha én más Asszony mellé fekünném szinte ollyan volnék mint más[...]" Az elkeseredett férj nem hajlandó a feleségével való együttélésre, „mig a ketek Leányával lakom együtt soha sem lehetek én ollyan mint , „109 mas. Tiba Pálné azonban nemcsak a vejét rontotta meg férfiasságában, hanem Barabás Mihály kisbírót is, akit a tanúvallomás tételekor 27 év körülinek mondtak. : „adott eő néki a Tibáné két darab meleg Lepint, mellynek egyikét meg ette amásikat a Lóczára le tette sőtt akuttyákat és macskákat is kínálta véle de senki sem akart belőle enni, s azonnal rosszul kezdett tőlle lenni, ugy annyira hogy neki minden Férfisága el veszett, és három hétig kinlodt miatta." Számtalan példa igazolja, hogy a boszorkányoktól való félelemmel teli korban, a legkisebb elváltozás, gyanús történés is elegendő volt ahhoz, hogy a különben is rossz hírű személyre terelődjön a gyanú. Ez esetben még külön fokozta Barabás Mihály szorongását, megétetéstől való félelmét, hogy sem a kutya, sem a macska nem volt hajlandó még csak megkóstolni sem a gonosz hírű személy által sütött lepényt. 107 SCHRÄM 1982,111. 128. 108 SCHRÄM 1970,

1. 409. 109 SCHRÄM 1970,1.410. 110 SCHRÄM 1970,1.411. 111 A megétetéssel történő szerelmi varázslás a magyar népi hitvilág legelterjedtebb módszere. - MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON 3. 1980, 542.; A „megétetés", az étellel való rontás azonban nemcsak a szerelmi varázslás eszköze, hanem számos betegség előidézője is a boszorkányperek tanúsága szerint. Vö.: SCHRÄM 1970,

1. 37, 53-54, 71, 76-77, 84, 105-192. 373