A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Magyar Zoltán: A bihari Szentjobb/Sîniob népi hagyományköre

élelemmel. E kápolna építési idejét nem tudjuk pontosan; annyi bizonyos, hogy még a plébániatemplom elkészülte után is sokáig rendes egyházként használta a község népe (s egyben temetőkápolnaként is). E kápolna presztízsét növelte az a híres kegykép, mely a szóhagyomány szerint szintén a hajdani kolostor egy fennmaradt emléke. Híre, különlegessége és a róla szóló vallásos elbeszélések még a közelmúltban is búcsújárók sokaságát vonzották a szakrális funkciót ekképpen is továbbéltető kegyhelyre. A kép feltalálását beszéli el az az Éradonyban feljegyzett mondaszöveg, melyben az egyházalapítási mondák egy jellemző típusára ismerhetünk: „Egy ember szántás közben kiszántott egy nagy csodaképet, amelynek a nagysága olyan mint egy ajtó. A képet az emberek bevitték a falu templomába és ott helyezték el, de másnap reggel nem találták a templomban, hanem azon a helyen, ahol kiszántotta az ember. Visszavitték még többször a templomba, de az nem maradt ottan: mindig visszakerült valahogy arra a helyre, ahol kiszántotta az ember A falubeliek aztán megállapodtak abban, hogy arra a helyre építenek egy kápolnát és abba helyezik el a képet. Úgy is tettek, ahogy megbeszélték, és a képet elhelyezték benne. Azt mondják, hogy a kép még most is ott van a kápolnában, és egy évben egyszer az emberek elmennek a kép csodájára. " A Szentjobbon Fekete Madonna-ként emlegetett kegykép névmagyarázó mondája általánosan ismert a községben. Az adatközlők szerint mikor a török harcok idején a kolostor, illetve a mai temetőkápolna leégett, a kegykép sértetlen maradt, mindössze megfeketedett a tűz füstjétől: „Van itt egy kegykép, egy fekete madonna, és az itt vót mindig a kápolnában. És amikor a törökök itt vótak, harcoltak, akkor meggyújtották azt a képet, felgyújtottak mindent, és nem égett el a kép, csak olyan fekete madonnának maradt, és azt őrzik, az is ott van a templomban, oda levitték, mert ez most olyan halotti ház lett, ez a kápolna, a halottakat innen temetik el. " A Szentjobbal kapcsolatos hagyományok legnépesebb csoportját azok a folklórszövegek alkotják, melyek a község nevét, illetve az ereklye valamikori ottlétét magyarázzák. A leggyakoribb narratív motívum a szent király középkori profán hagyományaira irányítja a figyelmünket, bár lehetséges, hogy az csak a vidék reformátussá válása után terjedt el. E hagyomány régiségét erősíti, hogy a Várad és Margitta közötti kistáj majd minden településén ismerik: „Nagyon régen, talán ezer éve is lehet annak, hogy Szent István királynak, már nem tudom, kik ellen, harcot vívott. Ebben a csatában aztán a király rosszul járt, mert elvesztette a jobb karját. Szentjobb falu állítólag innen kapta a nevét. " „No meg azért is hívják még így, mert itt járt Szent István király, itt hagyta el a jobb kezét a csatában Szentjobbnál, itt mellettünk." 53 Falán 1993-ban Tempfli József nagyváradi püspök és szentjobbi apát, az Erdélyi Kárpátegyesület és az Emlékhely Bizottság a kolostor alapítására és az egykor benne őrzött ereklyére utaló emléktáblát helyezett el. 34 Bihari népmondák, 1995. 216. (Éradony - Kis Lina, 86 éves; Dandé Bálintné gyűjtése, 1980.) 35 Szentjobb - Csornánszki Erzspébet, 72 éves, 1997. 36 Bihari népmondák, 1995. 30. (Tóti - Tóth Zsigmondné Márki Mária, 83 éves; Bende-Tóth Tibor gyűjtése, 1980.) 37 Uo. 25. (Hegyközszentmiklós - Nagy Lajos, 70 éves; Molnár Jolán gyűjtése, 1980.) 348