A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Magyar Zoltán: A bihari Szentjobb/Sîniob népi hagyományköre

„Azért, így az öregek elbeszéléséből azért Szentjobb, mert Szent István ott veszítette el a jobb karját. Amit ott őriznek Pesten. Hogy aztán mi a valóság ebből, én nem tudom. " Az ereklyével kapcsolatos profán hagyományok legszemléletesebben egy Kálmány Lajos által lejegyzett szövegben mutatkoznak meg, melyet Kálmány századunk elején, a Bánátba kirajzott szegedi telepesek körében gyűjtött: „ István kiráj mikó Babilonba utazott az édös anynyával, az édös anynya asz 'onta, hogy az Isten se' dű'theti e [babiloni toronyi]; Szent István ezön anynyira mögbosszankodott, hogy pofon vákta az édös anynyát, azé' vágatta lé a maga kézit, a mölik még most is mögvan." A korábban említett háborús szituáció még egy micskei mondában is feltűnik, ott azonban már mintegy csodatévő szerepkörben szerepel a király jobb keze, mellyel „a kardját felemelte, osztán hogy milyen csudákat tett". Tótiban azt is tudni vélik, hogy az ereklyét egy háború idején menekítették a Berettyó mentére, az egyik szövegbe pedig még egy valószínűsíthető olvasmányélmény is beszüremlik (ellopták). Gyűjtéseink többsége természetesen az egykori hagyomány kegyeletteli vélekedésével rokon, illetve abból veszi eredetét: a Szent Jobb egykori tulajdonosa (azaz Szent István) vallásos ember volt, jobbjával valami jót, csodás dolgot cselekedett, igazságos volt - azért maradt meg a keze épen. Mindez azonban még nem ad magyarázatot az ereklye Biharba kerülésére. Az erre adandó vélekedések a lehető legváltozatosabbak lehetnek. Néhány verziót már eddig is láthattunk rá, és e példák még tovább is bővíthetők. Micskén úgy tudják, hogy „errevaló születés volt", és azért vitték Szentjobbra; Nagykerekiben a Szent László-féle kocsicsoda kapcsán szerepel (igaz, ott Nagyvárad a kiszemelt nyugvóhely), a legérdekesebb - szentjobbi - hagyomány szerint pedig a névadó község mellett, határbeli Kopaszhegyen találták meg - innen kapta aztán Szentjobb a nevét. A szentjobbi Szent István-hagyományoktól aligha függetleníthetők azok a történeti hipotézisek, miszerint István fia, Imre herceg ezen a vidéken vesztette életét egy vadászbaleset következtében. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a középkori Biharban a három szent királyt nem csupán művészeti alkotások sokasága örökítette meg, de kultuszuk is részben itt összpontosult. László sírhelyének, Váradnak híre határainkon túlra is eljutott, Szentjobb pedig mint láttuk, Székesfehérvár mellett a Szent István-kultusz országos jelentőségű központjává vált. A két kegyhely között, a Berettyó bal partján emelkedett Szent Imre apátsága, mely a források szerint tekintélyes jövedelmekkel rendelkezett. Helyére a manapság is létező Hegy közszentimre község neve utal, valamint a helyi néphagyomány, amely a település feletti halmok egyikét ma is „monostor" néven tartja számon. A történeti források is utalnak rá, hogy ott „egy elpusztult klastromnak fundamentoma volt". A monostort - ahol minden bizonnyal Szent Imre-ereklyét is őriztek - valószínűleg a tragikus esemény emlékezetére alapították, ama bizonyos völgy bejáratánál, amely az Igfonerdőnek, az Árpádok egyik legkedveltebb vadászterületének kapuja volt. E vadászbaleset emléke 38 Micske - Lakatos Zsigmond, 62 éves, 1997. 39 KÁLMÁNY Lajos, 1891. III. 302. (Deszk) E mondai toposz már az ófrancia Roland-énekben is szerepel: ott Nagy Károly a császári trónon, a legnagyobb nyilvánosság előtt üti arcul ellentmondó feleségét (BÁLINT Sándor, 1977. II. 223.). 40 Micske - Szondi Erzsébet, 87 éves, 1997. 41 MTA Néprajzi Kutatóintézet Monda Archívuma 14619. Lackovits Emőke gyűjtése. 42 Szentjobb - Oláh Gyula, 82 éves, 1997. 43 BUDAI Ferenc, 1804. II. 316.; BUNYITAY Vince, 1883. II. 379. 349