A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Magyar Zoltán: A bihari Szentjobb/Sîniob népi hagyományköre

pítók és a kolostor egykori lakóinak szépérzékére vall, hogy a temetődombról gyönyörű rálátás nyílik a környező vidékre, és a kolostor területéről a szemközti falvakon kívül lényegében a Berettyó mente egész középső része belátható. A régi egyházból csak a harang maradt meg, amely jelenleg a szentjobbi római katolikus 29 templomban található (szintén középkori harangja van a környéken a székelyhídi és az érmihályfalvi egyháznak is). A Mátyás korabeli harang koronája alatt felül háromszor egymás után előforduló gót minusculás felirat - „o rex glorie veni cum pace" - olvasható. Ez alatt, a harang négy oldalát kis medalionok díszítik, a keresztre feszített Jézus és szentek képeivel, de ezek az egykori rongálás miatt elmosódottan láthatók. A helyi református egyház már idézett jegyzőkönyve további érdekes adatot tartalmaz a szentjobbi harangra vonatkozóan: „Szép szavú harang... 1748-ban a Reformátusok tornyából vétetett el... azért, mert az azon található Szentek, Krisztus képe és az inscriptio azt mutatták, hogy a Római Katholikus Eklézsiához tartozott. Bizonyosan, mert az egész Szentjobb reformálódván, a harangot tovább is megtartották. Próbálták ugyan róla lereszelni a nevezetes képeket, de a matériának jó és kemény volta miatt rá nem mehettek... Igaz, hogy, amint mondják, kínáltak érte (a katolikusok) 300 Rénes forintokat, de ők (a reformátusok) el nem fogadták s törvény által kívánták vissza harangjokat... még sem nyerték meg, sőt a törvény a pénzt sem ítélte meg, és így se pénz, se harang." A monostor, a hajdani apátság emléke napjainkban már csak a helyi és környékbeli nép mondáiban, hagyományaiban él, s meglepő változatossága e hagyománykör valamikori gazdagságát is sejteti. A kolostor emléke jelenik meg azokban a narratívakban is, melyek a „Török-kút" néven ismert határbeli forráshoz fűződnek. E hajdan bővizű forrás, mely a feltételezett romoktól 2-300 méterre északra máig megvan, valaha vizével nemcsak a kolostort, de még annak halastavát is ellátta. A forrás vizét utóbb a Szentjobbot uraló törökök szintén használhatták, ugyanis a szóhagyomány már a múlt században is a fenti néven említette a kutat. Többek vélekedése szerint magát a kutat is a törökök alakították ki, van, aki pedig úgy tudja, hogy a forrás egy ott állt szoborról kapta a nevét: „ Itt vótak a törökök hosszabb ideig. Abba a vőgybe forrás van. És ott vót egy török, egy török szobor, és ott folyt a víz, a pipájából vagy a pisilőjéből, már nem tudom. E' vót a Török , ., .,, , „32 kut, nagyon jo víz vot. A helyi hagyományok egy további csoportja a temetőben álló kápolnához fűződik. Egy szentjobbi adat szerint az épületet közvetlenül a törökök kiűzése után egy szerzetespap építette, aki visszajött ide. E nyilvánvaló anakronizmust magyarázza, sőt némileg hitelessé is teszi az, hogy többen is úgy tudják, a nagyszüleik elbeszélésére hivatkozva: valaha tényleg élt egy remete a romoknál, itt is halt meg, itt is temették el, és amíg élt, Szentjobb község viselte gondját, látta el 29 K. NAGY Sándor, 1884. I. 45. A katolikus egyház tulajdonában van továbbá egy ereklye is: egy selyemkendő, melyben a Szent Jobbot 1771-ben Raguzából Bécsbe, majd Magyarországra vitték. A templom főoltárán is a Szent Jobb képe látható, mely képet Mandich Antal püspök ajándékozta a község lakosainak (RUPP Jakab, 1876. III. 170.) 30 BUNYITAY Vince, 1884. III. 479. 31 Bihar vármegye és Nagyvárad, é. n. 150. 32 Szentjobb - Oláh Gyula, 82 éves, 1997. 347