A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Természettudomány - Dudás Miklós: A Tisza középső- és felső szakaszainak ártéri erdeiben 1981–1990 között végzett állományfelmérések (Falconiformes, Ciconiiformes, Corvidae)

A 70 ha-os kocsányos tölgy, magyar kőris, mezei szil, keményfás ligeterdő középkorú, zárt állományai jó fészkelési lehetőséget biztosítanak néhány ritkább, fokozottan védett fajnak is, ilyenek a. fekete gólya és a barnakánya. A terület nem védett, de természeti értékei indokolják, hogy behatóan figyeljük, s kövessük a változásokat. Kevésbé zavart terület, csak vadászati és erdészeti tevékenység folyik rajta. VIII. Tiszadobi ártér (1030 ha) Tájképileg és florisztikailag az egyik legértékesebb a még meglévő morotvák közül. Néhány éve a Holt-Tiszában még úszó lápszigetek is éltek. A parti zónát keskeny nádasok, mocsár-rétek és füzesek kísérik. A nyílt vízfelületeken szépen díszlik a súlyom, a fehér tündérrózsa és a sárga vízitök. A Tisza felső szakaszáról csak itt ismert a kolokán. A bokorfúzesekben fellelhető a mandulalevelű fűz (Salix triandra) is. Az ártéri erdő területe 505 ha, a megoszlása a következő: - puhafás ligeterdő (fehér és fekete nyár) 40% - keményfás ligeterdő (kocsányos tölgy, magyar kőris, mezei szil) 32% - lucfenyves 8% - nemesnyáras 20%. Ezek az állományok különösen figyelemre méltók a Bárányszegben, Nagysózóban, Zátonyban és a Rákóczi erdejében, ahol a fehérnyárakkal elegyedő többszáz éves kocsányos tölgyek jelzik, hogy hajdanán szép keményfás ligeterdők álltak itt. Az erdők közé ékelődő ártéri rétek ecsetpázsitos foltjai teszik még hangulatosabbá a tájat. A falu közelsége a végett területhez nagy terhelést jelent, és az őrzése is komoly feladatokat ró a természetvédelmi őrökre. Ennek ellenére egy-két teljesen háborítatlan kis erdőfolt reprezentálja, hogy igenis alkalmas ritka és kevésbé kultúrkövető fajok megtelepítésére, ilyenek a. fekete gólya és barnakánya, igaz, csak egy-egy pár költ s nem is minden évben. A gyakoribb fajok közül több pár is jelen van a térségben: a galambászhéja, az egerészölyv, a kabasólyom, s újabban itt is feltűnt mint terjeszkedő faj, a holló is. IX. Tiszatelek-tiszaberceli ártér (1566 ha) A közelmúltban jelentős természeti értékekkel bővült a védett területek nagysága. A Tisza hullámterét keskeny sávban kísérik az ártéri ligeterdők, többnyire az eredeti állapotukban, csak néhol megszakítva nemesnyáras ültetvényekkel és egyéb adventiv fajokkal. Az összerdő területe: 730 ha - puhafás ligeterdő 55% (fehér nyár, fekete nyár) - nemesnyárasok 30% - keményfás ligeterdő 10% (k. tölgy, m. kőris stb.) - akác, am. kőris 5%. A bővítésben védetté nyilvánított morotvák (Marótzug, Remetezug) vizeiben gazdag hínárvegetáció díszlik (fehér tündérrózsa, sárga vízitök, súlyom, rucaöröm stb.). A hullámtér mélyebb fekvésű kiöntéseiben iszapnövényzet: törpekásás (Eleochari aciculari schoenoplectetum). Ezekbe telepedik a nád, gyékény, olykor a fehérfűz, hamvas éger. 23