A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Természettudomány - Dudás Miklós: A Tisza középső- és felső szakaszainak ártéri erdeiben 1981–1990 között végzett állományfelmérések (Falconiformes, Ciconiiformes, Corvidae)

A kutatás során a „Tódalja" erdő bizonyult faunisztikailag a leggazdagabbnak. Az idős (túltartott) fehér-fekete nyáras állományokba ékelődő, középkorú keményfás ligetek (kocsányos tölgy, magyar kőris, mezei szil) zárt jelleget adnak az erdőrésznek, s viszonylagos nagy kiterjedésével, áthatolhatatlanságával (szeder, süntök stb.) háborítatlanságot is biztosít egyben. Ide koncentrálódnak zömmel a fészkelő fajok. A ritkábbak közül a. fekete gólya, barnakánya, darázsölyv, a gyakoriabbak egerészölyv,, galambászhéja, kabasólyom. A védett terület más részei viszont erősebb emberi behatásoknak vannak kitéve, horgászat, gallyszedés, vadászat, erdészet stb., ennek tulajdonítva a gyérebb előfordulásokat. X. Kisfaludy erdő (20 ha) Tiszaújvárosnál a közúti hídhoz közel a folyó bal partján terül el, illetve kisebb foltok formájában ékelődik be a nemesnyáras plantázs közé a két keményfás ligeterdő (3 ha és 15 ha), amelynek kocsányos tölgyei „matuzsálemi" korúak, 150-200 évesek! Ezek a „böhöncösödött" tölgyóriások reprezentálják a hajdani ártéri erdőket. Kis kiterjedésük és zavartságuk ellenére 1 pár fekete gólya próbálkozik költéssel már évek óta. XI. Bagiszegi erdő (340 ha) Vásárosnaménytól északra néhány km-re húzódik ez a kiszélesedő hullámtéri rész, melyből 140 ha erdővel borított. A sajátos térszint-különbségek híven reprezentálják az erdőállomány fafajösszetételét: - puhafás ligeterdő 30% - keményfás ligeterdő 40% - nemesnyáras 30%. A szántóföldi művelést egyre nagyobb területeken hagyták fel az elmúlt években, ahol a spontán beerdősülés a hazai (fehér-fekete-nyár) és adventiv fajokból (amerikai kőris, gyalogakác), gyors ütemben megindult. Az intenzív mezőgazdálkodás felhagyása kedvezően hatott néhány érzékenyebb fajra, melyek azóta rendszeresebben fészkelnek a területen {fekete gólya, holló stb.). A gyakoribb fajok itt is állandó fészkelői a térségnek (egerészölyv, héja, kabasólyom). ÖSSZEFOGLALÁS A kutatások 11 ezer ha-t érintettek, ebből 6900 ha már törvényes védelem alatt áll. A Tisza folyó völgye jelenlegi állapotában is olyan életközösségeket hordoz, melyek felbecsülhetetlen természeti értékként kezelendők. Hatalmas, fejlődésre kész erők feszülnek még itt, nem adva meg magukat az ember mindent „átalakító" tevékenységének. Ezeknek a biológiai törvényszerűségeknek a felismerésével és tiszteletben tartásával tudjuk esetleg arra ösztönözni az itt élőket és dolgozókat, hogy ezeket a még működőképes „zöld folyosókat" tovább ne degradálják. E migrációs útvonalak kötik Össze azokat a nagy biológiai változatosságú élőhelyeket s „menedékhelyeket", ahol az életközösségeknek még van esélyük túlélni az ember beavatkozásait, s innét újra szétterjedve „visszafoglalni" a károsított élőhelyeket. 24