A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Régészet, Ókortudomány - Jankovics Katalin: Der spätbronzezeitliche Depotfund von Hajdúsámson-Kistelek

matos feltöltődés egyenlített ki a mai szintre. Az itt meghúzódó út - árok - verem - házalap az elmúlt 200-300 évhez köthető és a jelenleg is meglévő tanyatelepülések előzményét képezi. 4. lelőhely (Polgár-Vargahalmi-dülő) A 172,8 km-szelvénynél található. A 3. lelőhelytől É-ra, 150 m-re elhelyezkedő É-D-i irányú alacsony homokháton 0,5 hektár területet nyitottunk ki és 3000 m

3 földet mozgattunk meg. Jóllehet a kitermelt földből kerültek elő leletek a középső neolitikumból (AVK), a késő vaskorból (kelták), a késő római császárkorból (szarmaták) és a késő középkorból; a lelőhely eredeti régészeti objektumot azonban nem takart. A magnetométeres felmérés egy határozott K-Ny-i irányú elszíneződést jelzett. A felszín kinyitása után kiderült, hogy természeti képződményről van szó: két homokdűnesor közötti mély árokról, amit a szél és a víz folyamatosan temetett be az elmúlt évtizedek alatt. Ez lehetett az oka annak, hogy nemcsak a felszínen, hanem több méter mélységben is találtunk szórvány cserepeket. A leletanyag viszonylagos egyenletes terítettsége és közepesnek nevezhető sűrűsége arra utalt, hogy a homokdűnehát nyomvonalból kieső részén mindenképpen kellett lennie egy őskori és egy késő középkori teleprésznek. 5. lelőhely (Polgár-Vargahalmi-dűlő) A 173-173,2 km-szelvénynél található. A 4. lelőhely mellett, az É-D-i irányú lapos hátak által határolt mélyedés K-i partján 0,5 hektár területet nyitottunk meg mintegy 4000 m

3 megmozgatva. 5 hamvasztásos-urnás rítusú kora vaskori (szkíta) temetőrészietet találtunk, mely megerősítette azt a feltevésünket, hogy a 3. és a 4. lelőhelyek közelében egy őskori telepnek kellett lennie. A hamvakat tartalmazó urnák két kisebb csoportban, egymástól távolabb kerültek elő. A feltárásokat megelőző magnetométeres és talajtani vizsgálatok világossá tették számunkra, hogy a 4. és 5. lelőhelyek a természeti adottságokat tekintve összetartoztak: egy ÉNy-DK irányban húzódó dűnehátat egy elmocsarasodott mélyedés szakított meg. Ennek két partján (a D-i a 4., az É-i az 5. lelőhely) egy telep és a hozzátartozó temető helyezkedhetett el. 6. lelőhely (Polgár-Csőszhalom-dűlő) A 177,7-178 km-szelvénynél, ill. attól K-re és Ny-ra található. A Polgár-Hajdúnánás műúttal párhuzamosan, ill. az attól É-ra húzódó lapos hát peremén 4 hektár területet nyitottunk meg és kb. 55 000 m

3 földet mozgattunk meg. Eddig 1679 régészeti jelenséget azonosítottunk, amely a feltárás utáni végső értékelésnél 751 egymástól jól elkülöníthető régészeti objektumot jelentett. Egy nagyon intenzív, késő neolit település elemeit tártuk fel: 97 cölöpszerkezetes, hossztengelyében K-Ny-i irányú, belső osztású házat a hozzájuk tartozó kiegészítő épületekkel együtt, agyagnyerő munkagödröket, lejáróval összeépített kutakat, ill. 88 sírt. A sírok gazdag mellékletein és a hatalmas mennyiségű, többségében díszített kerámián túl különös figyelmet érdemel az a több mint 4 m mély áldozati gödör, amelyben 86 ép edényt helyeztek el. A szarmata település nyomai É-ról D felé haladva váltak egyre intenzívebbé; a hosszú sáncárok is ehhez a korszakhoz tartozott. A D-i részen kisebb csoportokban elszórva jelentek meg a jellegzetes földbe mélyített négyszögletes házalapok (7 db), kemencék (2 db), sírok (5 db), méhkas alakú gödrök. Ezenkívül vaskori időszakhoz tartozó objektumokat is azonosítottunk: egy szkíta urnás sírt és 3 kelta házalapot a hozzátartozó gödrökkel együtt. A lelőhely jelentősége abban áll, hogy kb. 500 m-re K-re fekszik a régészeti szakirodalomból Polgár-Csőszhalom néven ismert késő neolit korú - az elmúlt 10 évben folyamatosan kutatott névadó teli-teleptől. Ezek a feltárások és a részben megelőző kiegészítő vizsgálatok (magneto147