A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Régészet, ókortudomány - Nagy Emese Gyöngyvér: Az alföld vonaldíszes kerámia kultúrájának kialakulása

D.Kaufmann a németországi anyag vizsgálata közben arra a megállapításra jutott, hogy a legkorábbi VK kialakulása a Staröevo és a Körös kultúrák perifériáján (a Dunántúl és talán Szlovákia egy része) lezajló akkulturációs folyamat eredménye.

24 Az, hogy az Elba-Saale területen a legkorábbi vonaldíszes kerámiaanyagban késői Staröevo jellegzetességek dominálnak, nem a mezolit lakosság közvetítő szerepét mutatja, hanem a legkorábbi vonaldíszes népesség közvetlen bevándorlásáról van szó a VK kialakulási helyéről, a mai Dunántúl területéről.

25 Gh.Lazarovici a VK kialakulását a Staröevo-Cris, HIB - Vinöa Al időszakra helyezi, mely a Starőevo-Cris. kultúra északnyugat felé hatolása, ill. a korai Vinöa elemek hatása révén jött létre. Szlovákiából, Csehországból, Morvaországból és Alsó-Ausztriából kerültek elő a VK legkorábbi lelőhelyei.

26 E.Ruttkay Alsó-Ausztria neolitikumáról írt könyvében a VK-t a mezolit népesség genetikus utódjának tartja, melynek kialakulása a délkelet-európai korai neolitikus hagyományok adaptációjához köthető, mégpedig a Körös kultúra közvetítésével.

27 D.Garasanin a közép-európai VK létrejöttében a Staröevo kultúrának tulajdonít elsődleges szerepet. A dunántúli kerámiaanyag alapján a VK a Staröevo IIb kezdete után alakult ki.

28 I.Pavlú a VK kialakulását a Vinöa kultúra kezdetével párhuzamosítja. Korai szakaszában érintkezik a Staröevo-Cris. kultúrákkal is.

29 J.Lüning szerint a VK elterjedési területének nem a délkeleti részén (Dunántúl) alakulhatott ki, hanem „valahol máshol". Csak későbbi elterjedése folyamán lenne határos a Kárpát-medencében a Staröevo-Körös kultúrával és annak befolyása alá kerülne.

30 J.Pavúk a legújabb kutatási eredményeket is összefoglalva ad átfogó képet a korai VK relatív kronológiájáról. Kialakulási helyének egy közép-Duna-vidéki központot tételez fel. Valószínűleg a klasszikus Staröevo-Körös kultúrával egyidejűleg keletkezett és azzal párhuzamosan fejlődhetett. A korai VK egyidejűségét a Vinöa A-val teljesen kizártnak tartja.

31 Ami az abszolút kronológiát illeti, rendelkezünk néhány C

14 radiokarbon adattal a kultúra kezdetét illetően. Az 1967-es első C

M mérések alapján H.Quitta a közép-európai VK megjelenését i.e.4600-ra (nem kalibrált adat) teszi.

32 P.J.R. Modder man 6300 és 6500 (kalibrált adat) közé helyezi;

33 A. Whittle nagyjából hasonló időpontot állapít meg: 6550-6450 (vagy 4600-4500), ami fedi a késő Körös adatokat Magyarországon.

34 J.Lüning ezt az időpontot i.e. 4800/4900-ra teszi 24 D. Kaufmann: Zu einigen Ergebnissen der Ausgrabungen im Bereich des linienbandkeramischen Erdwerks bei Eilsleben, Kreis Wanzleben. In: Siedlungen der Kultur mit Linearkeramik in Europa. Nitra 1982, 6991. - D. Kaufmann: Die ältestlinienbandkeramischen Funde von Eilsleben, Kr. Wanzleben, und der Beginn des Neolithikums im Mittelelbe-Saale-Gebiet. NNU 52 (1983) 177-202. 25 D. Kaufmann: Südöstliche Einflüße in der Linienbandkeramik des Elbe-Saale-Gebietes. Banatica 11 (1991) 277; 291. 26 Gh. Lazarovici: Die Vinca-Kultur.

.. (1983) 134-137. 27 E. Ruttkayi. m. 15. 28 D. Garaianin i. m. 55-58. 29 /. Pavlu: Early Linear Pottery Culture in Bohemia. In: Vinőa and its World - International Symposium the Danubian Region from 6000 to 3000 B.C. Beograd 1990, 136; 139. 30 J. Urning: Frühe Bauern in Mitteleuropa im 6. und 5. Jahrtausend v. Chr. JRGZM 35 (1988/1) 1991, 3337. 31 J. Pavuk: Zur relativen Chronologie der älteren Linearkeramik. JAMÉ XXXVI (1994) 135-136, 142. 32 H. Quitta: The C

14 Chronology of the Central and SE European Neolithic. Antiquity 41 (1967) 265. - J. Petrasch: Zur absoluten Chronologie des Südost- und mitteleuropäischen Neolithikums. Banatica 11 (1991)66. 33 P.J.R. Modderman: Die Radiokarbondatierungen der Bandkeramik. In: Siedlungen der Kultur mit Linearkeramik in Europa. Nitra 1982, 179. 34 A. Whittle: Neolithic Europe: a Survey. Cambridge 1985, 76. - A. Whittle: Radiocarbon dating of the Linear Pottery culture: the contribution of cereal and bone samples. Antiquity 64 (1990) 297; 299. 58