A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Szabó Sándor: Adatok a debreceni Nagyerdő néhány tarkalepkéjének életmódjáról

pionír vagy erősen zavart társulásokban növő viola-féléken él. Tűrőképessége ennek a fajnak sem határtalan, mivel az Alföld erősen vegyszerezett agrárkörnyezetéből több helyen eltűnt. Ezt tapasztalták a hasonló biotópot nyújtó, túlkemizált nyugat-európai országokban is. A C-betűs lepkét szintén a gyakorinak mondható fajok közé sorolhatjuk a Nagyerdőt tekintve. Petéit nagy területen rakja le a nőstény. Hernyója polifág az egyre terjedő nitrofilizációt jelző nagy csalántól kezdődően a legtöbb erdei cserje, sőt termesztett ribizli és egres is lehet a tápnövénye. Mint imágóként áttelelő, már kedvező időben februárban előjön, főként erdei környezet nyújtotta téli szállásáról, így a legkorábban rajzó tarkalepkénk, ősszel pedig még november közepén is aktív, így a legtovább repülő fajok közé számít. Hernyója madárürülékre hasonlít, így védekezik az őt pusztító madarakkal szemben. Az egykori Debrecen a kertek városa volt, kiterjedt, a városba is benyúló kéltségeivel. Sajnos ezeket a területeket beépítették, így egy sor manapság már ritkaságuk miatt védett rovarfajnak nyújtottak kedvező biotópot, mint pl. a nagy rókalepke csak a Nagyerdőn él. Európa-szerte annyira megfogyatkozott, hogy védett, több országban vöröskönyves faj lett belőle. Ez a faj és a másik ritkaság, a gyászlepke a fajgazdag, diverz élőhelyű erdőket kedvelik. Hernyójuk szövedéket képez ennek védelmében táplálkozik egészen a bebábozódásig. A bábozódást megelőzően szétszélednek, gyakran tekintélyes távolságot tesznek meg a kellő helyet felkutatva, ahol 2-3 hétig tartó bábállapotukat eltöltik. Évente egy nemzedékűek, szaporodási rátájuk alacsony, populációjuk stabil, kis egyedszámú. A monovoltinizmus, amely még kedvező körülmények esetében sem képez több nemzedéket, ezek a jellegek a két faj k-stratégista tulajdonságát erősítik meg. Mindkét faj polifág, ezzel számos tápnövényt fel tud használni hernyójának felneveléséhez. Ritkaságuk ellenére terjedőképességük felülmúlja a többnemzedékes fajtársaikét, a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodásuk nem mindig kielégítő. Fő tápnövényüket az erdészeti gyakorlatban mint haszontalan puhafát irtják (nyár, fűz) ezzel szűkítik biotópjukat. Kísérletileg maga a gyászlepke is képes jellegzetes reszelőszerű szárnydörzsölésre, amit a kontrasztos szárnyszíneivel erősít meg, így űzi el a támadóját. Ugyanezt észlelhetjük csak szemfoltok hirtelenszerű felvillantásával képes a nappali pávaszem megmenekülni az éhes madárcsőröktől. Ez a faj érdekes módon a kétnemzedékes (divoltin) életmódról az egynemzedékes (monovoltin) életmenetre kezd átváltani a vizsgált években. Ezzel a felszaporodott ellenségtábort állítja félre, mivel ezek a második hernyónemzedéküket elpusztítanák. A lepke ezért átnyaral, majd rövid őszi aktivitás után áttelel. Ezzel genetikailag sikeresen átmenti magát a jövő generáció biztosítása érdekében. 51