A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Muzeológia - Várhelyi Ilona: Egy életmű mozaikjai. Beszélgetés Niklai Ádám munkásságáról

pék - ebédre gyürkét majszol; nincs üllője, kalapácsa, s maga izzik - mi kovácsa? Katona - épp áristomban. Mellén szálfa: ács, a porban. Nem jós. Nem fáklya. Nem zászló. Ember. Látófán vigyázó. B. J. Nagyon szeretnék egy rövid verset felolvasni, a saját igazolásomra. Két szegény legénynek egymással való beszélgetése - Vihetted volna többre! - mondod - Meglehet. Am ha már bolondot kellett csinálni: én csináljak magamból, inkább. Szürke bánat így kerekedik köszörűvé, vagy ha épp az kell: koszorúvá. - Ehetnél te is nagykanállal... - Munkás nap: nem farsangi bál van! S egy tálból csak úr cseresznyézzen urakkal - meg a szolga. Én nem. Ez a Niklai Ádám hitvallása! K. E. És akkor ehhez hadd kapcsolódjon még egy: 1514 Dózsa parázsló húsából nem társai ettek? És az akácfa-karót ki hegyezte ki? - Zápolya-jobbágy! Mégis a megvert had maradéka a füstbe-koromba fojtott forradalom s a tüzes trónról maga-testét osztó áldozat-ember láttán tudta: palánták mind ama kint-leveledző oszlopok, és ma valóban vette magához az Úr testét s igazán a keresztes. Tehát tulajdonképpen, ez a lemészároltak sorsához való kötődés. K. V. I. A harmadik, utolsó kérdéskör következik. Csíkos Sándor is azért van a körünkben, hogy művészi előadásmódjával néhány verset még megismertessen velünk. ///. Az utolsó kérdésben Niklai értékét, eszmei, formai rangját keressük, helyét a magyar költészetben. Irodalmunk megosztottsága, urbánus, népi címkézése stb. nem volt Ádám kedvére. Lavírozott? Van-e rokona a korszak irodalmában? S vajon mi az oka, 459