A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Szabó Sándor: Adatok a debreceni Nagyerdő néhány tarkalepkéjének életmódjáról

próbálja az őt elfogyasztani kívánó madarakat távol tartani. Szárnyának fonákja barnásfekete, kis­sé hullámos, mélyfekete vonalakkal tökéletesen beilleszkedik pihenő állapotban környezetébe. Az 1960-es évek elején Debrecenben és környékén szinte gradációszerüen lépett fel, még a belvárosi parkokban is tömeges volt. Tápnövénye a nagylevelű csalán {Urtica dioica), mely sajnos környezetünk legelterjedtebb gyomnövénye lett, a meggondolatlan nitrogénműtrágyázások folytán. A másik alkalomszerűen fogyasztott tápnövénye a vadkomló (Humulus lupulus). A nőstény a világoszöld, fényes, ovális alakú petéit a tápnövény levelének fonákjára kisebb csomókba helyezi. A petéken nyolc hosszanti borda fut végig, ez is a jobb és biztosabb tapadását szolgálja a petének az aljzathoz. A kis hernyók két hét múlva kelnek ki. Színük ekkor még sötétsárga, de ekkor már hozzálátnak a jellegzetes ezüstszerű szövedék készítéséhez. Ennek vé­delmében táplálkoznak teljes kifejlődésükig, amikor szétszéledve bábozódási helyet keresnek ma­guknak. A kifejlett hernyók mélyfekete alapon, fehér pontokkal finoman behintettek. A fejtokjuk fekete színű, lábaik vörhenyesek. Hátukon és oldalukon elágazódé tüskéket hordoznak, ezek szintén feketék. Igen fejlett és magasszintű a szociális magatartásuk. Közösen táplálkoznak, szövedéket szintén közösen készíte­nek, mely a kolónia védelmét és az aljzat beszövése folytán mint közlekedő utat használnak. El­lenséggel szemben közösen lépnek fel, jellegzetes rángásokkal jelzik a nemkívánt betolakodót. Hisztamin tartamú zöldes szájváladékot bocsátanak a kolónia tagjaihoz közeledő ellenségre. Vég­ső fázisban a hernyók levetik a földre magukat és így próbálnak megmenekülni, a fajfenntartást biztosítani a jövő számára. Az utolsó vedlés után a kifejlett hernyók szétszélednek és kisebb csoportokba vagy többnyire egyenként, néhány napig még táplálkoznak, majd elhagyva a területet, bábozódásra alkalmas he­lyet keresnek maguknak. Ez a folyamat már egyedi, sohasem társas módon történik. A bábok jellegzetesen fémfényűek, és kitinizált tüskéket hordoznak. Megérintve a bábok ele­inte rendezetlen, majd alternáló mozgással a tüskék bevezetésével meghátrálásra késztetik a táma­dó bábfürkészeket. A bábok fejjel lefelé lógnak és két heti látszólagos pihenő után kelnek ki a lepkék, többnyire a reggeli órákban. A kikelést megelőzően a színük elsötétül, a szárnyhüvely már a miniatűr lepkeszárnyat mutatja. Kikelés után vöröses színű vizeletet ürít a frissen kikelt lepke. Néhány órai pihenő után, mely alatt teljesen megszilárdul a szárny, útra kelnek. Az Alföldön két, esetleg három nemzedéket is képeznek. Hegyvidéken egy nemzedékűek. Kí­sérletek tanulsága szerint ez nem minden évben alakul így, mivel az időjárás drasztikusan megvál­toztatja ezeket a generációs számokat. Évek óta megfigyelt élettani jelenség az, hogy ez a faj is az igen száraz kánikulai heteket védett helyen elhúzódva alvással vészeli át. Ezt aestivációnak ne­vezzük. A lepkék ez előtt és után igen aktívan táplálkoznak, nektárban gazdag virágokat keresnek fel. Több esetben bebizonyosodott, hogy akadnak példányok is, amelyek már csak a következő év tavaszán ébrednek fel aktív pihenőjükből. Ezt hegyvidéki területen, Jósvafőn tapasztaltam több éven át tartó megfigyelés során. A többség viszont a júliusi és augusztusi hetek átalvása után augusztus közepétől párzanak és újabb generációt képeznek. Ezek októberre kifejlődve áttelelnek. Szintén egyedi megfigyelés en­nél a fajnál az őszi időszakban a szénhidrátdús gyümölcsökön való szívogatás, mely során tartalék tápanyagot vesznek fel a sikeres áttelelés érdekében. Az áttelelő helyet igen gondosan választják ki a nappali pávaszem lepkék. Bármilyen zavaró körülmény esetén elhagyják a területet. Fő szempont a sötét, kellően párás, hűvös hely, ahol a kö­zel hat hónapot nyugalomban tölthetik el. Természet adta búvóhelyek (faodvak, barlangok, üre­gek, farakások) mellett gyakorta keresi fel az épületeket (pincék, pajták, istállók, kutak), ahol át tud telelni. Télen fűtött szobába kerülve a tartalék tápanyagok gyors elégetése miatt hamar elpusz­tulnak. Igénylik a hideget és a fényhiányt áttelelésük alatt. Eközben gyakorta esnek áldozatául egerek, madarak, penészesedés, hirtelen jött hőmérséklet változásnak. 45

Next

/
Thumbnails
Contents