A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Muzeológia - Várhelyi Ilona: Egy életmű mozaikjai. Beszélgetés Niklai Ádám munkásságáról

Várhelyi Ilona EGY ÉLETMŰ MOZAIKJAI Beszélgetés Niklai Ádám munkásságáról* A hagyatékot őrző Debreceni Irodalmi Múzeum 1994. okt. 17-én Niklai Ádámra emlékezett egy kerekasztal-beszélgetés keretében. A szakértők felkérésének az volt a célja, hogy több oldalról megvilágítsuk az életművet és a személyiséget, amely alig ismertségével vagy félreismertségével máig gátlásokat okoz irodalmi életünkben. Nehéz megtalálni Niklai Ádám helyét és jelentőségét Debrecenben. Bár még csak 70 éves lenne, s közöttünk élhetne, mégis mintha temetésekor eltemettük volna a gondot is, amit értékelése okoz mindnyájunknak. A beszélgetés szerkesztett szövegének közreadásával szeretnénk nyomot hagyni az elszálló szóról, a sok értékes gondolatról, abban a reményben, hogy majd valaki valamikor ezeknek a gondolatoknak hasznosításával folytathatja a Niklai-képmás mozaikjainak egybeillesztését. Szuromi Lajost is felkértük a beszélgetésben való részvételre mint verstani szakértőt. Mivel személyesen nem tudott jelen lenni, írásba foglalta véleményét, amelyet szintén közreadunk. Hajnalváró Alkonyodik. Felhő-szigetekről már nyugovóra térnek az elsimuló fény-tenger fodrai. Mélykék és arany ég el rőt lobogásban: szürke hamut hint szerte az esteli szél a Nap elhagyatott utain. Bár tenyerével a csönd most homlokomat kisimítja: furcsa, gyerekkori félelemárnyak kelnek a Hold s a csillagok álom-méla szeméből, s hallani olykor, mint ballag batyujával a vándor Idő a hegyélen. Hajnali perc! Jöjj, téged idézlek ez ős ijedésben, ostoba darvadozásnak nyerskezű ostorozójal Csördíts! Fújd riadó kürtöd! — mint hetyke legényke otthon, a csorda után, a pirosló reggelek élén. A beszélgetést hangszalagról leírta Soltészné Csorba Ildikó. 447