A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: A sírhant mint motívum Kölcsey lírájában

Néha ezekről a sírhantokról „ráláthatunk" Kölcsey istenhitére, túlvilág-képzetére, s így különösen érdekes lesz számunkra ez a motívum.* 1. A TÉNYLEGES SÍRHANTOK LÍRAI TÜKRÖZŐDÉSE A képzelethez (1808) című versben a hold sírhalmokon nyugtatja szelíd tekintetét, s alattuk, keblükben kedves tetemek porladnak: a szülőké és Lottié. Sírhalmok! ah keserves érzés Vérzi bús szívemet, Ti fedtétek mély boltotokba Szüléim testeket! Sírhalmok! a ti kebletekbe Sorvad szép Lottim is. Mint a virág, amely felette Sírjának hervadoz. A szülők, főként az anya sírja még visszarémlik több versében, pl. a Búcsií B...tőP (1809), az Ideát

1 (1813), a Szép Erdély* (1838), de Lottival is találkozhatunk még, A végnyúgalomban (1810) érdekes módon nem a sírhant alatt, hanem a költő sírja felett állva, élőként: „Majd Lotti szép tekintetével / Borongva áll sírom felett", de a Lotti című versben (1824) már ismét a túlvilágon.

4 Lottinak ez a kétféle „élete" valószínósíti, hogy a leány csupán a vágyott kedves, s ha gondolt is Kölcsey valakire, amikor Lottit emlegeti, az nem lehet más, mint egy álmosdi vagy sződemeteri gyermekszerelem, akit előbb csak a reménytelenség, később talán a tényleges halál választ el a költőtől. De talán akkor sem tévedünk sokat, ha magát a szerelemre vágyódást látjuk megtestesülni vagy elporladni e gyakran felidézett leány alakjában. A tényszerű sírhatok közé sorakoznak a pályatársak sírjai. Az Andalgásokban (1811) Dayka sírkövére találunk,

5 majd Rádaynak sírjánál (1813) elmélkedhetünk Kölcseyvel,

6 vagy Kazinczyt (1832) temetjük férfias erővel.

7 De az Egy ifjú sírján* (1813) vagy A kedves sírján

9 (1811) is lelki szemeinkkel elmosódott neveket olvashatunk, vagy legalább találgathatjuk, kire is emlékeztetnek az általánosítás fátyolával borított fejfák. Ez a dolgozat részét képezi egy készülő, nagyobb tanulmánynak, amely Kölcsey istenhitének és vallásosságának mélyebb rétegeit igyekszik feltárni. 1 „ Majd érte sírhalmán anyámnak / Más könnyet öntök én neked... " - „S mint égi kert virult halottim sírhalma; / S nem ismert szellemnek érzem lengéseit. " hű anyám, / Tekints az égi lakból / Még egyszer vissza rám. " 4 „S őt most Hades örök ligetén hű lángom ölébe, / Lombjaim árnya között sírva sóhajtom alá. " 5 „Lehajlik Dayka sírkövére / S borítja lelkét fájdalom, /Ah Chárisoknak kedveltére / Sírjában szállt csak nyugalom. " 6 „ Hints rózsát e sírra, magyar! s erezzed az égi / Szellemet arczaidon: Ráday nyúgoszik ott. " 7 „ Sírba Kazinczy leszállt; s későn fakad érte hevítvén /A remegő könnycsepp harmatozó szemeket. " 8 „... szelíden nyugodjék sírja homályán /A szeretett ifjú, genius! hála neked!" 9 „Ki sírja ez hűs bükknek éjjelében, / Melyet lengő fű s kék virág fedez? / O vándor, űlj le bükkem enyhelyében, / Kedvesnek sírja ez!" 440